Hogyan védjük gyógytáppal kedvencünk egészségét?

gyógytáp kutyáknak

A bal mellső lábán már nem tud hosszan állni. Ahogy leül mellém, lelkesen és számonkérőn, a nyelvéről a szőnyegre csöpög az előbb belefetyelt víz, büszke kis tacskó-tartását már meg-meg töri az időnként elcsúszó mellső láb. Topog rajta, emelgeti, aztán feladja, hasra fekszik. De a szenesen csillogó gombszemek éppen olyanok, mint rég. “Fél hét van, most akkor megyünk, vagy ugye megyünk?” Órát lehetne hozzá igazítani, ha a délutáni (vagy bármelyik) sétájáról van szó. Az egyik lábamat lenyújtom a heverőről, megbirizgálom a fülét. Tegnap hasmenése volt. A múlt héten meg kötőhártyagyulladása. Azelőtt megcsípte az orrát egy zümi, és egy napra feldagadt.

Kutyásnak lenni életforma. Sokan nehezen fogadják el, hogy kedvencük korántsem csak örömforrás, hanem egy érző, “működő” élőlény, amelynek éppúgy lehetnek egészségügyi problémái, mint nekünk. Az enyém tizenhárom éves, de az első pillanattól kezdve, hogy áttotyogta a küszöbömet, figyelnem kell, mit kap enni, mit bír a gyomra, érzékeny-e valamire, vagy épp van-e allergiája. Ha gazdi vagy, ezt el kell fogadni.

gyógytáp kutyáknak
Gyógytáp kutyáknak

Szeressük a hasukat

Mert a kutyák bizony nagyon is szeretik, csak ez nem biztos, hogy mindig jó nekik. A megfelelő összetételű, jó minőségű eledelekre, gyógytápokra, vitaminokra, táplálékkiegészítőkre, probiotikumokra és rágcsákra épp azért van szükség, hogy arra a bizonyos feneketlen kutyabendőre vigyázzunk, és megóvjuk a betegségektől. A legrettegettebb kórokra (szopornyica, fertőző májgyulladás, parvovírus) szerencsére már van védőoltás, amelyeket 9-10 hetes kortól be lehet adatni neki (és még kétszer ismételni kell!). A kutyagyomor ettől függetlenül elég érzékeny tud lenni, ezért érdemes odafigyelni az esetleges tünetekre. Annyiban szerencsénk van, hogy ha egy kutya beteg, az esetek túlnyomó részében van egy egyértelmű tünet: az étvágytalanság. Ha ez tartósan fennáll, a bél- és gyomorhuruttól a hasnyálmirigy-gyulladáson át a komoly allergiáig szinte bármi állhat a háttérben, tehát tanácsos minél hamarabb orvoshoz vinni a dakszlit. Érdemes előtte lázat is mérni (a lázmérőt a fenekébe dugva a legpontosabb az eredmény, ez van). 39 fokig nincs semmi gond, az ebeknél ez a normális, afölött, de főleg negyven fok fölött viszont már akár életveszélyes is lehet az állapota. A lényeg, hogy bármi is a baja, szakemberrel kell kivizsgáltatni. Egy alattomos betegség nagyon gyorsan elragadhatja kedvencünket, ezért minél hamarabb kerül szakértő kezekbe, annál jobb.

Alul-fölül

Az étvágytalanság sokszor csak átmeneti, ám a kutya számtalan egyéb tünetet is képes produkálni. Ha gyakran megy a hasa, ha “kampányszerűen” hány, vagy épp szorulása van, erőlteti, húzza a hátsóját a füvön, hangosan morog a hasa, nagyon sok füvet eszik, akkor szinte biztos, hogy valami nincs rendben a pocakjával. Ha a tünetek csak rövid ideig jelentkeznek, akkor is érdemes ezután legalább 24 órás teljes koplalással kivárni, amíg a kutya gyomra megnyugszik. Utána lassan, kis adagokban kezdhetünk neki tápot adni. Hogy mi a legjobb a kedvencünknek, azt ki kell kísérletezni, de ma már ebben is óriási a választék. Érzékeny gyomorra, allergiás kutyáknak, cukorbeteg ebeknek, vagy épp nagyon öreg dakszliknak egyaránt gyártanak megfelelő, tápanyagokban gazdag eledelt. És persze az is fontos, hogy mindig kapjon bőséges, friss vizet is, mert a hasmenéstől, hányástól könnyen kiszáradhatnak, éppúgy mint mi. Az alapszabály általában az, hogy a kutya, ha nem túl fiatal és nem beteg, naponta elég, ha egyszer kap enni, mindig ugyanabban az időben. Estefelé a legpraktikusabb, mert utána már elpihen, és nem ugrándozik, így nem keveredhet fel a gyomra. Jobb, ha mindig a bevált tápját kapja, néha persze változtathatunk, és alkalmanként egy darabka száraz sajttal, speciális jutalomfalattal színesíthetjük a menüt, de ennél több kényeztetés nem kell. Se zsíros csirkepörkölt, se csöves csont, se csoki – ezek ínycsiklandóak ugyan, de akár veszélyesek is lehetnek.

Miközben az én görbe-lábúmra rácsatolom a pórázt, fényes kis orrát felém nyújtja. Nézzük egymást, közelről, két életre szóló szövetséges. Tudjuk, hogy ma is, mint mindig, nagyot sétáltunk a platánok alatt, aztán enni kap, vizet lafatyol, és a lábamhoz kucorodik. Én pedig vigyázok rá. Mindig. Mi, kutyások, erre esküdtünk.