Így érts szót a lovakkal!

Megfigyelted már, hogy a hátasok milyen módon kommunikálnak egymással, a külvilággal? Ha még nem, akkor következzen néhány alapvető információ, amiknek az ismeretében könnyedén kapcsolatot teremthetsz a lovakkal, sőt. Megfelelően fogadhatod a feléd irányuló közeledést is. Amennyiben jártas vagy a témában, akkor is jó ötlet végigolvasnod a cikket, mert előfordulhat, hogy egy-két részlet meglepetés számba megy. Íme, egy kis lónyelv óra!

Szimat, szimat, szimat, lefordítva: üdv, te ki vagy?

A lovak szaglása hihetetlenül fejlett. Nem pusztán arról van szó az esetükben, hogy jól detektálják az egyes aromákat. Ebben nincsen semmi kihívás. Az orruk közreműködésével olyan jellemvonásokat érzékelnek a környezetükben, amit mi legfeljebb hatodik érzékként írhatunk körül. Az érzelmeket azonnal felismerik. Ha a feléjük közelítő kéz tulajdonosa ideges, feszült, bizonytalan épp úgy nem maradhat rejtve, mint a magabiztosság vagy a szeretetteljesség. Ami nálunk embereknél a kézfogás, az a lovaknál az orrok találkozása. Szóval ha egy téged kíváncsian szemlélő ló elé állsz, akkor ne lepődj meg, ha a paripa előbb az orrát dugja hozzád, s még az sem lehetetlen, hogy megcirógat a bajszával. Ha ezt a gesztust le akarnánk fordítani, akkor valahogy így hangozna az üzenet: szia, üdvözöllek!

A bökdösés ennek a közeledési formának a része. Ha egymás után több orrozást is kapsz, akkor jóformán biztos, hogy bevágódtál a hátasnál, úgyhogy nyugodtan viszonozhatod a kedvességét. Mondjuk egy kis nyakvakarással.

A lovak mimikában sem gyengék

 

A helyzet az, hogy a patások esetén érdemes az arckifejezéseiket figyelni. A füleik állása ezen kívül roppantul beszédes, de a tartásuk, a farkuk pozíciója, a szemük villanása is sokat elárul a bennük tomboló érzésekről.

A fülek lelapítása egyet jelent a szomorúsággal. Viszont ha a farkukat a lábaik közé szorítják, esetleg megemelik valamelyik mellső lábukat, vagy a szájukat kitátják, akkor jobb tisztes távolságba vonulni. Ezek a jelzések ugyanis fenyegetőek, arról tanúskodnak, hogy épp nem a vendégbarát hangulat az uralkodó. Ha nem ismered az érintett lovat, akkor egyáltalán nem kifizetődő taktika közelíteni hozzá, akkor sem, ha amúgy vigasztalni szeretnéd. A jelek ellenére közelítést támadásnak fordíthatja, és tovább súlyosbodhat a helyzet.

A másik jótanács, hogy a lovakat ildomos szemből megközelíteni. Ha már a bemutatkozás megtörtént, akkor a hátsó fertály meglátogatása sem kockázatos mutatvány. De ha az üdvözlés elmarad, és azonnal a popó mögé kerülsz, akkor könnyen rugdosódás lehet a történet vége. És azt talán mondanunk sem kell, hogy ilyen szituációban vélhetően ki húzza a rövidebbet. A lovak nem azért nem szeretik, ha valaki mögéjük kerül, mert élből óvják a feneküket, bár amúgy ez is teljesen normális reakció. Hanem azért nem rajonganak a hátulról mellbe érkezésért, mert fogalmuk nincs arról, hogy ki motoz a hátuk mögött és főleg milyen szándékkal.

A farok suhintása vagy a paták dobogása nemes egyszerűséggel átfordítva a mi nyelvünkre annyit takar: távolabb tágasabb. De a tágulj innen felszólítás sem túlzás. Sokáig egyébként nem várnak a cselekvéssel, úgyhogy ha észleled a baljós jeleket, akkor a legjobb azonnal odébb lépni.

Prüszkölés és fejmozgatás: de jó újra látni!

Az erős fújtató hangok, amiket a lovak előszeretettel hallatnak sokakban félelmet keltenek. Pedig ez a viselkedés többnyire örömteli üdvözlést jelent. Ha mindehhez boldog, lelkes fejmozgatás is társul, akkor az egész valahogy úgy értelmezhető a legteljesebben, hogy “de jó újra látni, mi újság?”.

A “röhögés”, kifejezetten markáns nyerítés az ismerősök köszöntésére szolgál, ellenben ha a kiadott hang magasabb frekvenciára vált, az már figyelmeztetés. Figyelmeztetés valamilyen veszélyforrásra, olyan külső hatásra, ami idegességet vált ki a lovakból. Ez a reakció tulajdonképpen a védelmező magatartás része, mert a célja a figyelem felkeltés. A rikoltozás sérülésre, fájdalomra is utalhat. Ha nem vagy jártas az érintett ló életében, akkor nem jó ötlet egyedül orvosolni a problémát. Hiszen a közeledésed könnyen félreértés tárgyává válhat.

Óvatos harapdálás: köszönöm, hogy törődsz velem!

Ha csutakoltál már hátast, akkor tudod, a finom, gondoskodásról árulkodó mozdulatok hálára tartanak számot. A paripák apró harapdálásokkal adják a csutakolók tudtára, hogy nagyon kedvelik azt, ami történik és köszönik szépen a figyelmességet.

A nyak megvakarása, illetve az orr megsimogatása olyan közvetlen érintések, amik azt üzenik a lovaknak, hogy szeretve vannak.

Ahogy fentebb említettük a szaglásuk roppantul fejlett. Mivel érzéseket is “vesznek” az “antennáikkal”, így a feléjük áramló tiszteletet is rögtön lecsatornázzák. Ha úgy ítélik, hogy nyitottsággal, szeretettel, kíváncsisággal közelítesz, akkor a kedvességedet több, mint valószínű, hogy örömmel fogadják. A testbeszéded egyébként kifejezetten sokatmondó. Még a szemhéjad rezdülését is észreveszik, de az izzadó tenyér, és persze a különböző, emberi orral sokszor nem is érezhető illatok egyaránt tájékozódási pontokként szolgálnak a számukra.

Mit jelent két ló között az eszkimópuszi?

A lovak egymással is hasonlóan barátkoznak, mint velünk, emberekkel. A különbség annyi, hogy mivel mindkét fél az orrával tájékozódik, így a nózik egy ponton alaposan összeérnek. Majd megkezdődik a szaglászás, a másik illatának beszippantása. Ha ez megvan, és ha a végeredmény pozitív, a szimpátia adott, akkor minden rendben. Az ismerkedés fázisa lezárult.

Ivás, evés, ismerkedés: minden szimatolással kezdődik

Az, hogy a lovak elsősorban az orrukra bízzák magukat nem túlzás. Olyannyira nem, hogy nincsen olyan mozzanat a mindennapjaikban, amit ne előzne meg a kiadós körbeszaglászás. Még a vizet is alaposan lemeózzák, akárcsak az elébük tett ételt. Mindegy, hogy almáról vagy répáról, kedvenc csemegéről vagy lótápról van szó. A megvizsgálás nem maradhat el. Ha az érzékelt szagok, illatok alapján úgy ítélik meg, hogy minden rendben, akkor jöhet az ivás, evés és persze a haverkodás.

Ha úgy határozol, hogy saját kezűleg készítesz valamit a kiszemelt hátasnak, akkor ne vedd magadra, ha a paripa előbb némileg gyanakodva szimatolja meg az elé nyújtott finomságot. Ez ösztönös reakció, ami a vadonban a lovak életét nem egyszer mentette meg.

Mivel kedveskedhetsz a szívélyes fogadtatásért?

A földimogyoró és mogyoróvaj tiltólistás anyagok a lovak táplálkozásában. De az almacsutkát, magokat is érdemes elkerülni. A legegyszerűbb, egyúttal legfinomabb nassolni való a szeletekre vágott alma vagy felkarikázott répa. A falatok jó, ha kicsik, így könnyű a rágás és nyelés.

Persze úgy is dönthetsz, hogy te bizony a konyhában hozol össze valami extra lócsemegét. Erre a célra a különböző gabonák például búza, zab, tökéletesek. Kötőanyagnak a juharszirup vagy a melasz kiváló. Az alma vagy a répa nagyszerű ízesítők. Egy kis fahéj is kerülhet a finomságba, és ha biztosra akarsz menni, akkor némi abrakkal is bekeverheted az alkotásodat. Mindehhez jöhet a forró víz, amitől az összetevők megduzzadnak, végül ahogy kihűlnek a megfelelő mennyiségű “kötőanyagnak” hála összetapadnak.

Ha a remekmű hőmérséklete éppen ideális, akkor következhet a kóstoltatás. De! Egy aranyszabályt minden esetben elengedhetetlen betartani. Engedély nélkül a legnagyobb jószándékkal se etesd mások lovait! Főképp azért ne, mert akadhatnak egyéni érzékenységek is, amikről ha nincsen tudomásod, akkor olyan étel is kínálásra kerülhet, ami amúgy adott helyzetben alkalmatlan a fogyasztásra.

És még valami: a nasi az nasi. Nem főétkezés. Magyarul pár falat finomság bőven elegendő. A lovak hálásak a törődésért, a táplálásért. A legtöbbjük nagyon szereti a hasát, úgyhogy ha a nyerítés vagy biccentés megvolt, akkor nyújthatod is a tenyeredet (kellően hátrafeszített ujjakkal), hogy te magad is átadhasd az üdvözletedet!