Majdnem minden, amit a magyar lovakról, na meg a lóvásárlásról tudnod érdemes
A magyar lófajták hazánk páratlan kulturális örökségei, melyeket a több évtizedes múltra visszatekintő szakszerű tenyésztőmunkának köszönhet a kis és nagyvilág.
Íme, a legjelentősebb magyar hideg- és melegvérű lófajták!
A magyar hidegvérű ló, valamint a muraközi ló hidegvérű lófajták: könnyen kezelhetőek és különösen híresek jó munka- és teherbírásukról. Nagyrészt a mezőgazdaságban töltöttek be fontos szerepet, ám a technológiai háttér változásával, fejlődésével mind hátrébb szorultak. Főként olyan helyeken találkozni velük, ahol vagy foglalkoznak még mezőgazdasággal, hagyományos módokon, vagy a falusi turizmus népszerűsítésével,. Un. falumúzeumok az ország számos pontján találhatóak, ahol jóformán kivétel nélkül tartanak ezekből a nemes állatokból.
A Kárpátok pónija megtisztelő címmel a hucul büszkélkedhet. Egyenesen a vadlovak “karámjából” szabadult. A tarpán egyenesági leszármazottjának tartott melegvérű lófajta híres kitartásáról, ami megmutatkozik abban, hogy hátas, málhás és igás feladatok teljesítésére is tökéletesen alkalmas.
A lipicai ló klasszikus megjelenésével beírta magát a fogathajtás történelmébe, igaz a bécsi-spanyol lovas bemutatókról sem hiányozhat. Tánclépésben vágtázására vagy éppen elegáns kisugárzására még azok is felfigyelnek, akik egyébként nem kifejezetten lószakértők.
A mezőhegyesi móniusz kuriózumnak számít: a fogathajtásban ismert és elismert. Impozáns karakterével és 160 évre visszanyúló múltjával nem mindennapi jelenség.
A bábolnai shagya-arab lófajta hátasként és fogatban is nagyszerűen teljesít.
A furioso-north star a két alapító angol telivérről kapta a nevét. Mindazok kedvence ez a lófajta, akik rajonganak a lovas sportokért, illetve a szabadidős lovaglásért.
A kisbéri félvér erős, elegáns megjelenésével a múlt évszázad katonai célokra tenyésztett hátasaira hasonlít a leginkább. Könnyed járásának és jó lovagolhatóságának köszönhetően a lovassportot kedvelők, a szabadidős lovaglásért rajongók, illetve a hobbi lótartók, valamint a túralovaglásra szavazók körében extra népszerűségnek örvend.
A Gidrán hátasként, fogathajtóként, sőt, a lovassportok bizonyos szakágaiban is eredményesen teljesít.
A mezőhegyesi sportló egyedei nem egy elismerést hoztak el militaryben, díjlovaglásban vagy éppen díjugratásban.
Általánosságban mi jellemző a magyar lófajtákra?
A magyar lovak természetüket tekintve nyugodtak, békések, kedvesek és teljes mértékben szolgálatkészek. Mindez persze valahol logikus is, hiszen olyan feladatokat teljesítenek (mostanában főleg turisztikával összefüggésben), melyek esetében alapvető elvárás a higgadtság. Egy heves vérmérsékletű lovat sem hátasként, sem fogathajtóként nem biztonságos alkalmazni, különösen kezdő lókedvelők körében.
A nagyszerű természet mellé elegáns, impozáns megjelenés és mindenkori megbízhatóság társul. Vagyis az idegenforgalomban minden további nélkül helytállnak. Ez azért annyira hangsúlyos és lényeges, mivel már tenyésztésük eredeti célját nem érhetik el. Azaz szó szerint új utakat kellett kitaposni a számukra. Az új ösvények tehát adottak, már csak járni kell rajtuk.
A hagyományos illetve az újonnan alapított ménesek elhivatott támogatói a világhírre számot tartó lófajtáknak. Ahogy azt fentebb is említettük, főleg az utóbbi évtizedekben ez vadonatúj területek felfedezését jelentette. Hiszen, hogy csak egy példát említsünk a mezőgazdaság olyannyira átalakult, hogy az új rendszerbe már nem voltak “beilleszthetőek” az egykor, oly sok időn át nagyszerűen szolgáló igások.
Természetesen a lovas sportok napjainkban is közkedveltek, így aztán az ezen a területen jeleskedő fajták maradhattak a “kaptafánál”.
A hobbi lovaglás aranykorát éli. Mind többen és többen döbbennek rá arra, hogy milyen egység-élmény élhető át a hátasok és a természet összefonódásának hála. Magyarországon számolatlan lovasiskola várja az érdeklődőket, tanulni vágyókat. De már azok is könnyedén megtalálhatják vágyuk lovát, akik szőrén ülve kívánják megismerni azt az ösztönös ősi magyar létet, ami még mindig a zsigereinkbe van ivódva. Legalábbis, aki egyszer lóra pattan többnyire erről számol be.
Ló vásárlásra adnád a fejed?
Ha minden alkalommal, amikor azt látod “ló eladó” hevesen megdobban a szíved, akkor valószínűleg közel áll hozzád az a gondolat, hogy saját hátassal gazdagítsd az életedet. Ez bizony komoly, felelősségteljes elhatározás, ami megfontolást és alapos körüljárást igényel.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy milyen célból szeretnél lovat tartani? Hobbiállatnak szánod, akivel a kettőtök örömére töltenél időt. Vagy esetleg szívesen megismernéd közelebbről a lovas sportokat? Netalántán a tenyésztés csínja-bínja is érdekel? Egyik sem jelent megugorhatatlan akadályt (pláne lovas mércével), viszont mindegyik nagyon különböző irányba viheti el a választásodat. Ezért érdemes nagyon őszintén megtalálni a saját, szívből jövő, felelősen felvállalt feleletedet.
A fajta, a nem, a kor, a származás, a nagyság, a szín és a képzettség olyan szempontok, amik talán a leglényegesebbek. Természetesen egyéb, egyéni elvárások is csatlakozhatnak a felsoroláshoz, személyes kontaktus esetén például a kötődés olyan sokat nyomhat a latba, hogy minden más érv eltörpülhet mellette.
Aukción vásárolni, most komolyan?
Igen. Versenylovak esetében mindenképpen. Kicsit furcsának tűnhet, ám nagyon is igaz, hogy napjainkban Európa szerte elterjedt “vásárlási platform” az aukció. Az árverések konkrét időpontját megelőzően katalógusokat küldenek ki az érdeklődőknek, melyekben információkban gazdag leírások találhatóak az egyes fajtákról. A részletesség ténylegesen szó szerint értendő, hiszen még az egyes lovak családfáinak előéletéről is beszámolnak a prospektusok. Ha a vevőnek megtetszik valamely “jelentkező”, akkor az ügynökséggel telefonon felveheti a kapcsolatot további tájékoztatás érdekében.
Nem meglepő módon modern világunkban az aukció online formában is lezavarható, az ügynök közvetítésével. De azért a legbiztosabb nyilvánvalóan a személyes jelenlét. Főleg, hogy az aukciós napok első felében jártatóban felvezetik az eladásra kínált lovakat. Szóval a közvetlen kontaktus is megoldható, ami rengeteget számít.
Csak úgy, nagyjából megsaccolva egy versenyzésre szánt, aukcióra bocsájtott angol telivér 3-6 millió forint körüli kiadást jelent, s ehhez a költséghez még hozzájönnek a hazahozatallal összefüggő kiadások. Ez bizony hatalmas összeg, ám mindig azt érdemes a mérleg nyelvére állítani, hogy mik azok a díjak, elismerések, amik nagy valószínűség szerint bezsebelhetőek? Hiszen a későbbi győzelmekkel együtt járó díjak, na meg persze a felejthetetlen élmények maximálisan kárpótlóak.
De mi a helyzet, ha eszed ágában sincsen versenyezni?
A szabadidős célból vásárolt lovak között ugyan egyre több a nem mindennapi fajta (például izlandi, pasó), de többnyire a kisló, a póni illetve a hidegvérű a legkeresettebbek. Közös jellemzőjük, hogy a nyitott istállós tartással is jól kibékülnek, hiszen eleve jelentős tűrőképességgel rendelkeznek. Terep és díjlovagláshoz nincs is náluk jobb választás.
Az árak nagyjából a földön és a csillagos ég közelében járnak. Jóformán lehetetlen is konkrét adatok nélkül számokkal hitelesen előrukkolni. Mondjuk egy fiatal, három év körüli, még csak betanítási fázisban lévő deres kb. fél millió forintért megvásárolható, addig egy már versenyző,nem akármilyen felmenőkkel büszkélkedő heréltért négy millió forintot is kérhetnek az eladók.
Nyilván nem mindegy, hogy a kiszemelt állat milyen fajtájú, korú, nemű, felmenőkkel rendelkezik, képzettségi fokon van.
A hobbiszintű lovaglás a fentiekhez képest teljesen másfajta látásmódot igényel.
A legmegbízhatóbb forrás valamely híres tenyésztelep. Természetesen a hirdetések és személyes ajánlások is ideálisak lehetnek, viszont utóbbiak főleg csak személyes ismeretség esetén, amikor a bizalom alapvető.
Jó stratégia, ha nem egyedül indulsz “nézelődni”, hanem magaddal viszel egy szakértőt is, aki adott esetben olyan részletekre is ráláthat, ami számodra láthatatlan. Az eladótól érdemes megkérdezni, hogy mikor volt a paci utoljára féregtelenítve, az oltási könyvet sem rossz ötlet elkérni, sőt. külön állatorvosi vizsgálat sem elvetendő, hiszen így tényleg kizárhatóak az esetleges jó, vagy kevésbé jóhiszemű félreértések.
