Vadászkutya mustra – II. rész

Az első részben belevágtunk a nagy vadászkutya mustrába, azaz megpróbáltuk összegyűjteni azokat a fajtákat, akik ösztönösen a vadászathoz értenek. Hiszen egykor erre nevelték és tenyésztették őket. Az ilyen, generációk százaira visszanyúló örökség nem tűnik el nyomtalanul, sőt. Viszont ha tisztában vagy azzal, hogy mik azok a jellembéli vonások, amik választott kedvenced természetére vonatkoznak, akkor könnyedén a magad malmára hajthatod a vizet. Így kétségtelenül egy roppantul értelmes, érzékeny, tennivágyó ebbel gazdagíthatod, színesítheted az életedet. Pláne, ha engeded kibontakozni, és megélni az ösztöneit – persze kicsit más formában, mint egykor.

Pontosan a megismerés fontossága miatt tovább folytatjuk a vadászkutya sorakozót és újabb öt fajtával bővítjük az amúgy sem rövid listát.

A basset hound ereje a falkában rejlik

A basset hound öröksége, hogy rendkívüli módon ragaszkodik a falkájához, kiválóan kommunikál a társaival, és az együttműködés magas foka jelenik meg minden falkatevékenységben. Így hát evidens, hogy egykor a falkavadászok sztárjaként hajtotta a vadat. Bár túlságosan gyorsnak nem nevezhető a tempója, de veszélyt jelent az őzekre, vaddisznókra, rókákra. A szimata világbajnok, ami sohasem hagyja cserben. Kis érdekesség a fajtáról, hogy vadászat közben a falka jellegzetes, tipikus hangot ad ki magából, ez a frekvencia is hozzátartozik a kommunikációhoz, aminek páratlan együttes mozdulás és cselekvés az eredménye.

 

A basset hound szerető családban abszolút képes átélni és átérezni a falkaszellemet, ám határozott gazdit igényel, aki egyértelműen jelzi számára, hogy ki a vezér.

Az agility érdekes tereppé válhat a gazdi-kutya kettősének, hiszen ilyen körülmények között a fajta tagja megtapasztalhatja a hőn vágyott együttműködést, miközben kimozoghatja magát. De természetesen az agytornáztató feladatok is jöhetnek, mégpedig csőstül, ugyanis ez a fajta fárasztás határozottan jót tesz neki, felengedi a benne gyülekező feszültséget olyan módon, amire egy hagyományos futtatás nem lenne képes.

A véreb elnevezése több, mint megtévesztő

A véreb ellentétben a keresztelőjével nem vérszomjas, sőt szelídsége világhírű. De akkor úgy mégis miért ragadt rá ez a keményen áthallásos jelzőnév? Azért, mert a vér szagát fáradhatatlanul, kitartóan és precízen hajlandó követni, mindaddig míg a sebzett vad nyomába nem ér.

Rendkívüli képességekkel megáldott szimatkutya, az állhatatossága utánozhatatlan. Számára a vadászat és a szimatolás nem munka vagy kötelezettség, hanem játék. Ám ez a játék a vérében van, amire vágyik, ami hajtja, és aminek a megélése kulcsfontosságú az egészsége érdekében.

Mivel a szimata kiemelkedően jó, így a nyomkövetés az a taníttatási forma, ami maximálisan a kedvére való. Az orra minden redőjét felhasználva veti bele magát a feladat megoldásába, amit persze a legnagyobb örömmel, lelkesedéssel tesz, mert játéknak éli meg minden egyes pillanatát.

A terrier méretre kicsi, de mozgékonyságban óriási

A terrierre sokan, akik semmilyen szinten nem ismerik a fajtát úgy gondolnak, mint egy kedves, alapvetően kistermetű kutyára, aki minden bizonnyal nyugodtságáról híres. Ennél nagyobbat, azonban tévedni sem lehet.

A terrier olyan, mint egy gumilabda. Folyamatosan pattog, állandóan menne és menne, határozottan vakmerő, bátor, és nem egyszer roppantul makacs. Az van, amit ő szeretne, pontosabban úgy szeretné, ha az lenne. S ha ezzel a gazdi nem ért maradéktalanul egyet, akkor nemtetszését is kifejezésre juttatja.

Bohókás, vidám természet, akire épp mulatságos jelleme miatt egyszerűen lehetetlen megharagudni.

Temperamentumos, életvidám kutyafajta. És nem mindennapi tehetséggel megáldott kotorékeb. Patkányozáson kívül nyúlvadászatra is tökéletesen alkalmas alany, aki teljes odaadással végzi a kijelölt feladatot. Családi házak kertjében így aztán bőven nyomot hagyhat maga után, hiszen az ásás a lételeme.

Az energiái minden mozgatással és mentális tornával egybekötött programmal kiválóan leköthetőek. Lényeges elegendő időt szánni rá, mert különben könnyedén túlpöröghet, ami senkinek sem jó.

Az agár eleganciájáról és ambiciózus természetéről azonnal felismerhető

Az agárra elegendő egyetlen pillantást vetni, és a kecsesség, az atletikus alkat és az elegáns mozgásdinamizmus azonnal szemet szúrhat. Elképesztő sebességre képes, tanulékonysága kimagasló, s nem ismer lehetetlent, azaz roppantul kitartó.

Eredetileg a nyúlvadászatok szó szerint lekörözhetetlen sztárja volt, ám manapság jócskán megváltozott a helyzete.

A magyar kutyafajtákról szóló írásunkban már megemlegettük az agarat, mint a szívósság példaképét. A tenyésztés helyzete aktuálisan nem túlságosan szívderítő, hiszen a vadászatra vonatkozó körülmények teljesen átalakultak az utóbbi években. Éppen ezért napjainkban luxuskutyaként tartják a legtöbben, vagy versenyzési feladatokat szánnak neki. Utóbbi amúgy határozottan jó ötlet, hiszen így kiélheti a benne rejtőző ösztönöket, átadhatja magát a száguldásnak, és a vadászszellemiséget is átérezheti, lévén általában egy állzsákmánnyal motiválják a versenyzőket a minél gyorsabb rohanásra.

Előbbi tartási forma, azonban túl sok jóval nem kecsegteti a négylábút. Mert általában, akik pusztán elegáns kinézete és hűsége miatt tartják, nem tudják mire vállalkoznak. Ahogy azzal sincsenek tisztában, hogy az agár milyen törődést igényel, hogy mik azok a zsigeri reakciók, amik munkálnak benne, és amik levezetésre várnak.

A griffon nem ismeri a lehetetlent

A griffon az élelmesség egyik mintapéldánya. Éber, a természete kifejezetten jó. Gyorsan, és mindennek tetejében eredményesen tanítható. Intelligenciája kiemelkedő, így aztán igényli is a mentális kihívásokat.

Megbízhatóságán túl kiváló szimata az, ami jellemző rá. Hangjelzéssel, azaz ugatással adja a gazdája tudtára, ha zsákmányra lelt, de a keresés fázisában sem bírja többnyire magában tartani a lelkesedését. A vadászok hűséges társaként rótta az erdőket és jelezte az apróvadakat.

Úgyhogy az esetében mindennapos jelenség az ugatás, a folyamatos hangoskodás, a reagálás és véleménynyilvánítás. Mindezt, azonban nem engedetlenségből csinálja, hanem egészen egyszerűen hallgat az ösztöne hívószavára.

Mivel jelentős az intelligenciája, így nem vitás, hogy a jelentékeny mennyiségű mozgatás nem elegendő a lefárasztásához. A mentális feladatok lelkesítik, boldoggá teszik. Optimális környezetben élve, levezetve a benne tomboló energiák feszültségét, kezes, hűséges és mindenek felett ragaszkodó, örömteli kutyatárssá válhat.

A vadászat teljes egészében felejtős?

 

Jogosan merülhet fel benned a kérdés a felsorolást és a jótanácsokat látva, hogy na, de mi a helyzet a vadászattal? Ha egyszer a legtöbb fajtának ez a természetes közege és erre vágyik, akkor miért ne élhetnék ki ilyen módon az ösztöneiket?

Természetesen kiélhetik. Viszont a vadászat ma már nem egy olyan hobbi, amit legálisan bárki, bármikor végezhet.

A ma hivatásos vadászok többnyire élnek a vadászkutyákban rejtőző potenciállal, tehát egyes egyedek valóban a vadászatban teljesedhetnek ki, azon a terepen, amire genetikailag születtek.

Viszont a városban, hagyományos tartásban nevelt vadászebek egyetlen módon élhetik meg ösztöneiket, ha a gazdival közösen rátalálnak arra a helyettesítő útra, ami fizikailag és mentálisan egyaránt, kielégítően kimerítő és örömöt adó.