A corgi cardigan welsh a walesi hagyományok hűséges őrzője

A feltűnően rövid lábakkal és zömök testalkattal megáldott cardigan welsh corgi arányaiban tacskóra hajaz, de mindenképpen az egyensúly jellemzi, már ami a súlyeloszlását illeti. Az egyenes, felálló, azaz “hegyező” tartású fülek figyelmességről tanúskodnak. Ami pedig a jellemét illeti, nos a makacsság egy cseppet sem áll távol tőle, ugyanakkor az eszessége és rátermettsége is megkérdőjelezhetetlen. A walesi törpekutya, ahogyan sokan nevezik (így hangzik ugyanis magyarra lefordítva a neve) abszolút homályba vesző múlttal rendelkezik, de az biztos, hogy ereiben terelővér csörgedez. És ezzel bizony határozottan sokat árultunk el a karakteréről.

De hogy jön ide a kardigán?

Sehogy! Bár sokan hajlamosak arra következtetni a fajta nevéből, hogy valamiféle titokzatos kapocs fedezhető fel a törpe négylábú és a sokak által kedvelt ruhadarab között, ám ilyesfajta izgalmakkal nem szolgálhatunk. Az elnevezés abszolút racionális és logikus alapokon nyugszik, hiszen a cardigan a walesi közigazgatási egységre utal.

Annyi azért sejthető a múltról, főleg a régmúltról, hogy a kisméretű, ám fürge kutyák marhacsordák hajtására teremtettek. Hogy ehhez mi kellett? Nyilván gyorsaság, ami az optimális testméretnek köszönhetően adott volt. Aztán nem kevés magabiztosság, hiszen a csipkedve terelgetés bátorságot, elhivatottságot igényelt. A csorda tagjai pedig érzékelték ezt a fajta eltántoríthatatlanságot, ezért aztán hallgattak az unszolásra. Na, ha ezt vesszük alapul, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy örökségül a corgi esetében, akkor máris nem olyan meglepő, hogy a jellemvonásai között elsődleges helyen szerepel az akaratosság. Az önbizalma a helyén van, ez kétségtelen, amit a fent felemlegetett, múlt idéző hagyományból egy az egyben következik. Ez az a tulajdonság, ami egyforma eséllyel avanzsálhat legjobb jellemzővé, vagy éppen legrosszabb karakterjeggyé. Hogy miért? Azért, mert egy nem túlzottan jól szocializált, azaz nem megbízható, stabil háttérrel rendelkező corgi bizony pillanatok alatt képes a gazdája fejére nőni. Mert a makacssága hajtja előre, függetlenül attól, hogy a kétlábú miket mutogat és parancsolgat körülötte. Viszont ha a nevelés fázisai rendben lemennek, és a kötelék gazdi-kutya között megingathatatlan, jó rangsoron alapul, akkor a corgi nem okozhat csalódást. Eszességével nem él vissza, de képes vele élni, akkor amikor kell.

 

Amúgy kicsi a bors, de erős mondás a fajta háza táján sem ismeretlen, mert ez a kutyus hajlamos simán összetűzésbe keveredni a többi négylábúval. Mindegy, hogy a vélt vagy valós ellenfél pont kétszer akkora, mint a harcias eb. Mit sem számítanak ezek a különbségek, ha egyszer a lendület stimmel. Szóval ezért is érdemes kézben tartani a nevelését, taníttatását, mert ezek a helyzetek akár rosszul is végződhetnek. Ráadásként a bátorság nem elegendő, főleg egy másik nagykutyával szemben, úgyhogy könnyen a tűzről pattant kis walesi húzhatja a rövidebbet.

Az idegen emberek sem a szíve csücskei. Olyannyira nem, hogyha valaki ismeretlennel fújja össze a szél, akkor azonnal vicsorra húzza a száját és kivillantja hófehér fogsorát. Azt is mondhatnánk, hogy ingerlékeny fajta, akit nem nehéz felidegesíteni és kihozni a sodrából. Tehát ez is azt bizonyítja, hogy az esetében is kulcsfontosságú a megfelelő szocializálás és nevelés. Ellenkező esetben a corgi egy kezelhetetlen méregzsákká válhat, aki valami miatt folyton pattog és idegeskedik, miközben a viselkedése cseppet sem baráti.

Az ideális kapocs kialakítása nem nagy ördöngösség az esetében, hiszen nagyon ragaszkodik a gazdájához, figyel és hallgat rá. De igen, a rangsor kivívása elengedhetetlen lépés. Ha tudja hol a helye a falkában (és ugye nem az élen), akkor az amúgy frusztrációt kiváltó szituációkat is képes normálisan, magához viszonyítva nyugodtan lereagálni.

Pici és passzív? Na ez nem a corgi!

A terelővér több tekintetben is megmutatkozik a cardigan welsh életében. Egyrészt kifejezetten aktív életvitelt él, szóval nem az az otthon henyélő fajta. Másrészt mivel egykor önállóan hozott döntéseket, s terelgette a nyájat, ezért ahogy arra fentebb utaltunk a makacssága igazi jellegzetessége. Magyarul nem nagyon kedveli az alárendelt viszonyt, ahol ő helyezkedik el alul, természetesen.

A territoriális megnyilvánulások sem szokatlanok tőle, ami azt jelenti, hogy komoly hévvel védi a területét, ugatja az idegeneket, a belépésre várókat. Őrző-védő jellemzői ekkor mutatkoznak meg a leginkább.

Viszont egy jó pillanatban “átnyújtott” dicséret csodákra képes az esetében. Úgyhogy ezzel az eszközzel célszerű terelgetni ezt az apró terelőjuhászt.

Mi az, amit kezdettől fogva nem szabad?

A corgi csipkedéssel terel. Ez azt jelenti, hogy kis korában szeret mindenkinek beleharapni a lábikrájába, ami eleinte viccesnek is tűnhet, de amúgy nem az. Pláne nem hosszútávon és különösen nem felnőtt korba érve. Tehát ez az a viselkedési forma, amit ildomos az első másodperctől fogva tiltani.

Nem árulunk el újdonságot azzal, ha azt mondjuk újfent, hogy a következetesség a kezdet és a vég. Ha a konzekvens nevelés stimmel, akkor minden rendben. Ilyen alapokkal amúgy kezdők is bevállalhatják ezt a csíntalan jószágot, aki garantáltan nem hagyja unatkozni a környezetében élőket.

A kutyaovi és a kutyasuli kitűnő helyszínek, ahol a szertelen négylábú megismerkedhet a nagyvilággal, a többi fajtával, és az élet számtalan ingerével. Otthon is jó ötlet minél több hatásnak kitenni. Például ha már piciként találkozik macskákkal, zajos gyerekekkel vagy még zajosabb háztartási gépekkel, akkor ezekre a jövőben nem fog ingerülten reagálni, és természetére a nyugodtság lesz jellemző.

A szeretetteliség az alap a következetesség érájában. Tehát itt nem terroról, szigorról van szó, hanem sokkalta inkább pozitív megerősítéseken nyugvó terelésről, ami kétségtelenül időt, energiát és türelmet igényel. De megéri ezeket betenni a közösbe, “feláldozni”, mert cserébe a corgi könnyen vezethetővé, irányíthatóvá, nyugodt társsá válhat, akire minden helyzetben lehet számítani.

Amúgy talán nem is gondolnád, de a corgi szereti a hasát. Nagyon. Sőt! Nagyon-nagyon! A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindenbe képes belekóstolni, és folyton azon jár az esze, hogy mit és hogyan tudna harapni. Az ideális testtömegét (kb. 18 kg) ennek megfelelően hamar átlépheti, ami nem túlságosan szívderítő fordulat, lévén a hízás megannyi egészségügyi kockázatot hozhat maga után.

Rövid lábak, hosszútávú tervek!

A corgi ellenálló fajta, így aztán nagy a reménye, hogy 14-15 évig is eléljen.

Hosszútáv futásra nem alkalmas, de az agility, a kutyatánc neki való elfoglaltságok, ha már egyszer nyájat nem terelhet. Mert egyébként ez az a hobbi, amit a legszívesebben csinál(na). S bár most első körben a fizikai kifárasztásról beszéltünk, de a fajta igényli a szellemi leterhelést is, mivel nagyon eszes, figyelmes. Így aztán a mentális tréningekről sem célszerű megfeledkezni.

Ami az ápolását illeti: bár rövid szőrű, de ez nem akadályozza meg a heves vedlésben, úgyhogy hetente többször érdemes kikefélni a bundáját. Így az olykor brutális méreteket öltő hullatás egészen jól megfékezhető és kordában tartható. De még így is kifizetődő taktika egyrészt ruhakefével felszerelkezni, vagy mostanában divatosak az öntapadós lehúzó rolnik, másrészt szőrspecifikus porszívót megvásárolni, ami a lehető legnagyobb hatékonysággal szippantja össze az elhullajtott szőrszálakat, harmadrészt a feketét, mint ruhaszínt kicsit nélkülözni, vagy ha marad, akkor bizony a szőrszálminta borítékolható.

Summázva a fentieket: annak ellenére, hogy a corgi önfejűség terén nem ismer lehetetlent, viszont a természete jó, kedves, barátságos és ami a legfőbb erénye, hogy formálható. Ezért kezdőknek sem kell visszarettenniük tőle, de az tény, hogy a következetesség mindennek az eleje és a veleje. Családcentrikus kutya, jól kijön a gyerekekkel és imádja a gazdáját. Lakásban is jól érzi magát, de a lépcsőket nem tolerálja. Ráadásként mivel nem vérbeli sporteb, ezért a napi rendszeres séta bőven kielégítő a számára!