A Pembroke Welsh Corgi királyi bájjal büszkélkedhet!
A rövid lábairól, öntudatos jelleméről híres pembroke welsh corgi mind a négy lábát betette a Buckingham palotába, s többek között ennek köszönheti világot átívelő rajongótáborát. Tény, hogy elegendő ránézni, és a kedvessége, bájossága azonnali bizonyítékul szolgálnak szeretetre méltó természete mellett. De azért jó tudni, hogy a makacsság sem áll távol tőle, ami az ősi hagyaték része. A szakértők úgy tartják, hogy az őseik a vikingekkel érkeztek, és bizony talpra, pontosabban mancsra esettségük kiemelte őket az ebtömegből. Mindenesetre a walesiek rajonganak ezért a négylábúért, aki kétségtelenül szemrevaló jegyeket testesít meg, és nemcsak fizikai megjelenésével!
Miről mesélnek a legendák?
Hallottál már a pembroke corgi legendájáról? Ha nem, akkor most beavatunk ebbe a szívderítő titokba. Ha nagyon rejtélyesen akarnánk fogalmazni, akkor azt mondhatnánk, hogy minden a mágia birodalmában, a tündérek és tündék otthonában kezdődött, ahol a varázslat az élő valóság. Abban a világban a corgi hűségesküt tett, hogy szolgálni fogja a varázslényeket, egyúttal segíti az emberek boldogulását. Így aztán, ha odaát tartózkodott, akkor tündérek és tündék lovagolták meg, amiről a mintázata is tanúskodik. Az elvarázsolt nyereg az, ami nappali fénynél láthatóvá válik, de vigyázat! Mert egyes négylábúak éjszaka, ahogy beköszönt a sötétség, a mai napig átváltoznak, s visszatérnek birodalmukba, oda, ahol a varázslat pulzál, él és uralkodik.
Itt ér véget a legenda, és folytatódik tovább a mi világunkban, mégpedig II. Erzsébet életében, aki 18. születésnapjára egy ilyen mágikus ebet kapott ajándékba. A helyzet az, hogy függetlenül attól, hogy hiszel-e a legendáriumban vagy sem, az biztos, hogy a varázslatos kisugárzás a királynét is magával ragadta, ugyanis annyira a szívéhez nőtt a fajta, hogy uralkodása alatt mintegy harminc példány tette színesebbé, vidámabbá és különlegesebbé a palotai mindennapokat.
A fajta mindennek ellenére veszélyeztetettnek számít, mert hazájában mindössze háromszáz példány jön a világra évente, ami nagyon csekély szám.
Na, és hogy még magasabb szintre emeljük a varázslatot, igaz ami igaz a pembroke corgi nem szűkölködik a pozitív tulajdonságokban. Nem csoda, hogy nagyjából mindenkit levesz a lábáról, akivel csak találkozik. Magabiztosságához okosság társul, s mindennek tetejében kétsége sincs afelől, hogy mi az, amit szeretne. Magyarul nem kicsit makacs. Ez az egy jellemvonás az, ami kifejezetten kétarcú. Lehet nagyon jó, előre mutató jellemző, ami hajtja a kutyát, ami lelkesíti, ami motiválja, mégpedig a gazda által kijelölt megfelelő irányba. Viszont ha a szocializációja nem optimális, akkor bizony ez az egy karakterjegy akár meg is keserítheti a közös életet, mert az önfejűség olyan tettekre sarkalhatja, ami nem mondhatni túlzottan ideálisnak. Még jó, hogy ez ellen könnyű tenni. A nevelés, mégpedig a következetes nevelés a kulcs. Valójában ezen a területen sincsen új a nap alatt. A szereteten alapuló konzekvens gondoskodás még ennél, az alárendeltségi képesség terén komoly hiányosságokkal rendelkező fajtánál is beválik, eredményes és kifizetődő taktika.
Alárendelődni csak úgy bárkinek és mindenkinek egy cseppet sem az ő világa, viszont a gazdájának szívesen fogad szót, és teljesíti a kéréseit. A hozzá vezető legrövidebb út a dicséret. Ha elismerést kap, ha pozitív megerősítésekkel egyengetik az útját, akkor nagyon meghálálja ezt a fajta gyengéd szeretetet és törődést. Így “törhető” be a makacsága, így fordítható ez a tulajdonság a javára.
A következetesség már csak azért is elengedhetetlen az esetében, mert rendelkezik néhány olyan örökséggel, amik bizony finoman szólva sem túlzottan szimpatikusak a mindennapokban. Hogy mire gondolunk? Például a bokacsipkedésre vagy a folyamatos ugatásra. Ez a fajta terelő múlttal rendelkezik. Az apró termetű eb úgy tudta az óriási marhákat is irányba állítani és ott tartani, hogy bele-bele csípett a jószágok bokájába. Na ez az a hagyaték, ami fennmaradt, így aztán kis korában hajlamos hallgatni az ösztönös reakció hívó szavára. Ez egy pöttöm négylábú ténykedését figyelve akár aranyosnak is tűnhet, de főleg felnőtt korban kifejezetten idegesítő, sőt továbbmegyünk, fájdalmas. A rendszeres, sőt nonstop ugatás sem annyira szívderítő jellemző, úgyhogy ezt a reakciót is érdemes kordában tartani. Szerencsére ezek nem megoldhatatlan feladatok, nincs másra szükség, mint konzekvens hozzáállásra. Tehát kezdő kutyások is nyugodtan magukhoz vehetnek egy pembroke welsh corgi kutyát, a lényeg a megingathatatlan következetesség.
A corgi megnyilvánulásai amúgy sokszor kifejezetten viccesek, mert hogy bátorságról, sőt nem egyszer pimaszságról tesz tanúbizonyságot. Viszont ha jó fogadtatásban részesül, ha megvannak az eszközök az energiái helyes mederbe terelésére, akkor ezek a jellemvonások tényleg az előnyeivé és a közös élet színfoltjaivá válhatnak.
A kutyaovi, kutyasuli erősen ajánlott az esetében, hiszen ilyen módon intézményesített keretek között ismerkedhet meg a nagyvilág dolgaival, résztvevőivel, eseményeivel. Igaz otthon is célszerű minél kisebb korától olyan kontrollált találkozásokat szervezni, ahol tapasztalatot szerezhet arról milyenek is mondjuk a macskák, a gyerekek vagy esetleg a háztartási gépek. Ha egyszer ismeretekkel gazdagodik, akkor utána már nem akar konfrontálódni.
Milyen nem a pembroke welsh corgi?
Nem passzív. Nem öleb. És optimális szocializáció hiányában nem kezes, hanem kifejezetten konfliktus kereső, ingerült és heves. Na, de ha a nevelésével minden stimmel, ha megfelelő mennyiségű dicséretet kap, akkor bizony jó természete aranyat ér. Aktív kutyus, aki ellenben kurta lábai miatt nem hosszútáv futásra teremtetett. De örömmel csatlakozik rövidebb távú kocogáshoz, imád sétálni és az agility vagy kutyatánc sem áll távol tőle.
Mivel roppantul eszes fajta, ezért nem elegendő pusztán a fizikai kifárasztásáról gondoskodni. A szellemi leterhelés is elengedhetetlen az esetében, így ugyanis az energiái tényleg jó mederbe terelhetőek. A legszívesebben amúgy hagyatékának élne és terelne, de nyilván ez napjainkban csak igen kevés példánynak adathat meg. Viszont nyitott a világ dolgaira, úgyhogy megannyi módon kibontakozhat.
Hol a kaja?
A pembroke welsh corgi nagyon szereti a hasát, azaz folyton valamit rágni akar. Ez azonban nem feltétlenül tesz jót karcsú vonalainak, úgyhogy érdemes csínján bánni a finom falatokkal. Természetesen az evés, a minőségi étkeztetés kulcsfontosságú az életében, viszont célszerű odafigyelni arra, hogy a testsúlya a normális tartományban maradjon, ezáltal elkerülhetőek a hízással együtt járó egészségügyi kellemetlenségek.
A fajta roppantul szívós és nem igazán jellemzőek rá betegségek. A szőrét hetente többször ildomos kifésülni, mert hajlamos a vedlésre, de a szőrmentes élet nagyjából esélytelen forgatókönyv az esetében. Ezzel azért jó kalkulálni a beköltözése előtt, különösen, ha lakásba érkezik.
Amúgy jól érzi magát kert nélkül is, de igényli a napi rendszerességű kimozgatást. Viszont a lépcsőket kis termete miatt nem tolerálja jól, ezért ezek elkerülése mindenképpen megtérülő stratégia. Alkalmazkodókészsége tehát kimagasló, amennyiben persze minden szükséges életfeltétel adott a számára. És még valami. Ha esetleg családi ház lakójává válik, akkor érdemes tudni róla, hogy az őrző-védő ösztöne is erőteljes. Szóval az udvart a saját territóriumaként kezeli, azaz óvja, védi a betolakodóktól, aminek hangot is ad rendszeres ugatással és jól időzített vicsorgással.
Családcentrikus fajta, nagyon szereti a gyerekeket és boldogan vesz részt a programokban. Kezdőknek sem kell tartaniuk tőle, mert következetességgel eredményesen nevelhető, az energiái pedig hasznos mederbe terelhetőek. A gyermekeknek mindenképpen célszerű megtanítani, hogy a corgi kis mérete ellenére nem játékszer, tehát minden esetben figyelembe kell venni egyéni tűrőképességét.
Ragaszkodása, hűsége és mókássága bearanyozhat minden egyes napot függetlenül attól, hogy királyi rezidenciáról, vagy kényelmes panelról beszélünk.