Irány a természet, irány a szabadság, vagy mégsem?

irány a természet

Kutyával az erdő olyan, mint egy igazi kalandozás, barangolás. Tele izgalmakkal, fordulatokkal, és persze olyan, nózinak való ingerekkel, amikkel a városi betondzsungel garantáltan nem képes kecsegtetni. Igen ám, de túl a vonzó oldalán érdemes az érem másik felét is alaposan szemügyre, és megfontolásra venni. Tévedés ne essék, nem eltántorítani vagy lebeszélni szeretnénk a közös, erdőt-mezőt felfedező kirándulásról. De azért ez az a műfaj, ahol akadnak íratlan, sőt még írott szabályok is, amiket jó, ha ismersz.

A vadászat nem játék!

Az első és legfontosabb szabály az erdei sétáltatás témájában, hogy nem jó ötlet szabadon engedned kedvencedet. Még akkor sem, ha egyébként megbízható, ha azonnal reagál a behívásra. Hogy miért? Azért, mert az erdőben előfordulhatnak olyan váratlan események, amikre sem téged, sem a kutyádat nem készíthet fel egyetlen egy városi fordulat sem. Például mit gondolsz, mi az első reakciója kutyusodnak, ha vadat lát? Vajon a nyulak hidegen hagyják, de az őzek érdeklik? Vagy valamelyik madár kelti fel a figyelmét? Amíg ezeket nem tapasztaltad meg, addig csak sejtésed lehet a válaszokról. Igaz, ha vadászkutyád van, akkor nincs kérdés, a tesztelgetés nem játszik. Viszont nyilván akadnak olyan fajták, akiket semmiféle vadállati jelenség nem képes kizökkenteni sztoikus nyugalmából vagy érdektelenségéből.

A vadászszezon kezdetét és az érintett területeket jó, ha alaposan bevésed az emlékezetedbe. Belegondolni is rossz abba, hogy mi történhetne akkor, ha ezt a lépést elhalasztod és akkor mész ki kedvenceddel, amikor a hajszák zajlanak. Egyetlen lövés is halálos következményekkel járhat, ráadásul ha a szezon hivatalosan tart, akkor egyetlen vadász sem vonható felelősségre azért, mert célzott és lőtt. A kutyák, általánosságban mivel hajlamosak felzavarni a vadakat, ezért konkrétan akadályozhatják, sőt ellehetetleníthetik a vadászat sikerességét. Így aztán minden alátámasztott, elméletben legalábbis mindenképpen a cselekvés elkerülhetetlenségének igazolására. Felesleges ezt a kérdést túlgondolni vagy boncolgatni, mivel tulajdonképpen egyszerűen megoldható a helyzet. Amíg tart a szezon addig messziről kerüld el a természet lágy ölét! Aztán ha vége van, akkor újra elindulhattok kutyáddal, de szigorúan csak pórázon.

 

Ha a póráz elengedhetetlen, akkor az engedelmesség mellékes?

Nem, egyáltalán nem. Úgy tűnhet, hogyha egyszer a pórázos séta az, ami adott, akkor jóformán lényegtelen, hogy a bohókás négylábú hogyan viselkedik. Ám a póráz egyrészt bármikor elszakadhat, vagy kieshet a kezedből, másrészt alapjáraton lényeges, hogy az ül, fekszik, marad és gyere parancsszavakra rögtön megérkezzen a lelkes és elvárható reakció. Tehát nem érdemes azzal kalkulálnod, hogy pórázvégen az össze-vissza rendetlen viselkedés sem gond. Gondolj csak bele, mennyire megkeserítheti az a sétálást, ha mondjuk kedvenced úgy dönt, hogy szétráncigál, hogy mindenhez oda akar szaladni, és természetesen ha úgy érzi, hogy elérkezett a határainak a feszegetése. A zsenialitás mindaddig óriási előny, amíg nem vált át őrületbe, de mint tudjuk sokszor e kettőt csupán egyetlen egy, vékonyka hajszál választja el egymástól.

Ha az engedelmesség stimmel, akkor a túrázás sokkalta könnyedebbé és felhőtlenebbé válhat. Mielőtt még nagyon belemelegednétek a vadidegen csapások felfedezésébe célszerű eleinte ismertebb terepet választani, ahol előzőleg már jártál, vagy amiről van némi fogalmad. Az eltévedés ugyanis semmiképpen sem pozitív fejlemény, különösen akkor nem, ha nincsen helyismereted. Ezt, és a váratlan szakadékok, veszélyes szituációk felbukkanását elkerülendő a legjobb, ha a tervezés mellett határozol. Igaz, ez némi időt és energiát igényel, de mindenképpen megtérül az igyekezeted. Ráadásul ahogy telik-múlik az idő, és ahogy mind több ösvényt barangoltok be, úgy alakulhat ki benned egyfajta stabilitás, aminek a segítségével a belső iránytűdre hallgatva előbb-utóbb minden helyzetben megbízható “vezettetést” kaphatsz, önmagadtól.

Túl a vadakon, miért jó elkerülni a szabadon rohangálást?

A szabadon eresztés teljesen normális vágy, s nemcsak a kutyus részéről. Valószínűleg gazdiként te is örömmel figyeled, ha kedvenced kiélheti az ösztöneit és szaladhat, vagy éppen elmélyülten szaglászhat. Viszont az erdő, azon túl, hogy nagyon vonzó, számos veszélyforrást is rejteget. Például a különböző mérgező gombák, növények megcsócsálása komoly következményekkel járhat, sőt a kihelyezett mérgek felzabálása szintén életveszélyes helyzetbe sodorhatja falánk négylábúdat.

A váratlan terepváltozások balesetekhez vezethetnek, az eltévedés esélyéről nem is beszélve, ami bizony benne van a pakliban, különösen akkor, ha kutyusod szeret leragadni egy-egy szag elemezgetésénél és közben elfelejt odafigyelni, hogy merre is kellene menni. Ezen kívül nem kizárható a veszett rókával való találkozás például, tehát nem evidencia, hogy a kutya provokálja ki a találkozást a vad élővilág tagjaival, ez fordított irányban is megvalósulhat.

Amennyiben kutyusod hajlamos belefetrengeni mindenbe, ami kellően bűzös ahhoz, hogy rögtön felforduljon a gyomrod amint megérzed, akkor az elengedés a legrosszabb, amit tehetsz. A szagba hempergőzés mögött egy olyan ősi ösztön áll, ami azt sugallja a kutyusnak, hogy fedje el a saját szagát, ezzel védelmezve önmagát. És hát nyilván erre a célra a minél büdösebb variációk a megfelelőek. Például tetemek, vagy vadállat ürülékek. Azt talán részleteznünk sem kell, hogy egyik “jobb” alternatíva, mint a másik. Ha a baj megtörtént, akkor az alapos fürdés nélkülözhetetlen, mert különben képtelenség a közös légtérben tartózkodás.

Ha mégsem bírsz ellenállni a szabadon eresztés csábításának, ami amúgy teljesen érthető, akkor a lényeg a minél teljesebb körű körültekintés. Egyrészt olyan területet jelölj ki a célra, ami jól belátható, és amit már kellőképpen ismertek, mind a ketten. Másrészt az engedelmességnek atombiztosnak kell lennie, különben teljesen ingatag alapokra helyezed a próbálkozást, aminek nem feltétlenül várható jó vége.

Mire figyelj oda, ha hazaértetek a természetjárásról?

Az erdei kiruccanásnak nem akkor van vége, amikor kiléptetek a fák közül, vagy átléptétek az otthoni küszöböt. Az erdő ugyanis tele van olyan lakókkal, akiket észrevétlenül is hazaszállíthattatok. A kullancs az egyik leggyakoribb vendég, bár meg kell jegyeznünk, hogy manapság már a városban is egyre több helyen tűnik fel, tehát már egy cseppet sem kizárólagosan erdei lény. Szóval a kullancsok nagyon élvezik a természetes terepet, és jóformán alig észrevehető módon képesek befészkelni magukat kutyusod bundájába. S bár jelen cikkünkben a négylábúak a főszereplők, azért itt súgjuk meg, hogy magadat is célszerű végignézned, mert még akkor is beléd bújhatnak, ha tetőtől talpig fel vagy öltözve.

A toklász szintén okozhat problémákat, s ez most már szintén nem kizárólag az erdei séták esetére igaz. Mindenesetre a növényi részeket, ágakat-bogakat is kifizetődő taktika eltávolítani kedvenced szőrszálai közül.

Ha ez is megvolt, akkor a fülek, szemek és mancsok környékét ildomos alaposan, külön is megvizsgálni, a biztonság kedvéért. A nagy vizit végeztével aztán mindenki mehet a maga dolgára, mondjuk egy nagyot horpasztani, mert azért az erdei kimozdulás számtalan ingerrel, felfedezni valóval és fizikai mozgással jár, úgyhogy megérdemelt utána a kiadós szundikálás.

Még valami. Amikor a távot kijelölöd, akkor megtérülő stratégia a fokozatosság elvét választanod. Ha kutyád nincsen hozzászokva a terheléshez, akkor megviselheti a hirtelen tetemes mennyiségű galoppozás. Pláne, ha a terep nem sík. Szóval a lépésről lépésre haladás mindenképpen célravezető. Így a lelkesedés megőrizhető. Idővel aztán a kilométerek vagy magaslatok száma is növelhető, ahogy a kondi egyre biztosabban fejlődik és alakul.

Mi a végső konklúzió?

A fentiekből kiderül, hogy az erdei túrázás kutyástul nagyon is jó ötlet, viszont a kivitelezés előre tervezést, megfontoltságot és végiggondolást igényel. Ha mindez stimmel, akkor a felejthetetlen élmények borítékolhatóak!