A csau csau kutyának nemcsak a megjelenése, hanem a karaktere is különleges!

csau csau

A chau chaut Kínában gyakran hívják bolyhos oroszlánkutyának fenséges kisugárzása miatt. A testfelépítése kétségtelenül rettenthetetlen. Kb. 56 centis marmagasságához 30 kg társul. Ugyan a fajtából létezik hosszú és rövid szőrű típus is, de utóbbiak nem igazán elterjedtek. S ami a négylábú nem mindennapi külsejét adja az a pihe-puha, tömött bunda, s az oroszlánsörény.

Hogyan alakult a kék nyelv történelmi sora, sorsa?

Még mielőtt félreírásra gondolnál, lerántjuk a leplet a fajta másik extrájáról. A nyelve, az ínye és a szájpadlása kék színű. Ez első ránézésre akár ijesztő jelenségnek is tűnhet, mert a többi fajta esetén az elkékülés erőteljesen oxigénhiányos állapotot takarna. Ám a chau chauhoz ez természetszerűleg hozzá tartozik. Tudományos magyarázat a mai napig nincsen arra, hogy ez mitől alakult így ki, mindenesetre a fajta egyediségét, ami amúgy is adott, kétségtelenül tovább fokozza.

A legősibb fajtának mondott csau csau története évezredekkel ezelőtt kezdődött, azaz tipikus antik fajta. Egykor Kínában, Mongóliában és Tibetben a kolostorok védelmét bízták rá. Aztán ahogy telt-múlt az idő, úgy tűnt fel mind több szerepben: vadászebként épp úgy megállta a helyét, mint őrző-védő négylábúként. A nép körében ilyen módon hamar keresetté vált. Ugyanakkor a történelmi leletek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a fajta egy jó darabig a császári udvar státuszszimbólumaként élte az életét. Az, hogy számunkra a fajta ennivaló nem kérdés, a kínaiak is sokáig így gondolkodtak, csak míg mi az “aranyos, cuki, édes” szinonimájaként használjuk a kifejezést, addig őshazájában konkrét cselekvést takart a fogalom. Magyarul nem ritkán elfogyasztották ezt a nemes élőlényt, akinek aztán a bundáját értékesítették. Még jó, hogy ma már ilyesféle horrorról leginkább a történelem lapjain olvasni.

Érdekes, s talán méltatlannak hat, hogy a legelső csau csau kutyát Európában állatkertben mutogatták, mint extra Távol-Keleti kuriózumot.

A XIX. században kapkodtak az emberek érte, de csak kevesek juthattak hozzá. Igazi státuszszimbólummá vált. Napjainkra Kínában kevéssé elterjedt, de Európában és Észak-Amerikában rajongók milliói szavaznak rá.

Oroszlánszív bújik meg a sörény takarásában!

Akik jártasak a csau csau világában nem egyszer macskához hasonlítják, mégpedig elsősorban természete miatt. A gazdi nem tulajdonos, azaz együtt élhet a kedvencével, de nem uralkodhat felette.

Keményfejűség jellemzi, és nem kifejezetten engedelmes vagy megalázkodó. Az idegenekkel és más élőlényekkel szemben alapjáraton visszahúzódó, nem keresi a kontaktust, a kapcsolatot. Ez a csendes megfigyelő állapot addig tart, míg a betolakodók nem lépnek a területére. Ott és akkor elszabadul a csau csau vér. Territoriális viselkedése vad kirohanásokra készteti. Emellett más kutyákkal szemben, hasonlóan a Shar Pei-hez határozottan agresszív. Tehát a nevelése következetességet igényel, mégpedig olyan konzekvenciát, ami nem inog meg egy percre sem.

Az oroszlánkutya nem kedveli különösebben fajtatársait, a hasonszőrű ebeket meg egyenesen utálja. Hát ha még nemben is egyeznek, akkor megvan a ribillió alapja. A kistestű kutyák pedig előhozhatják belőle a mélyben meghúzódó vadászösztönt. Azaz a figyelem és a kontroll az esetében elengedhetetlen.

Természetesen azért kétségbe esni sem kell, mert az alapos, mindenre kiterjedő szocializáció és a szereteten alapuló, következetes nevelés együttesen jól kezelhető végeredménnyel jár. A szabadon engedős séták, azonban még ilyen háttérrel sem feltétlenül megvalósíthatóak, mert a csau csau van annyira önfejű, hogy fittyet hány gazdája hívó szavára.

A mindennapi ápolás nem megspórolható!

A szépségnek ára van, tartja a régi mondás, s ez, a csau csau esetében teljes mértékben igaz. A sörény napi gondozása kikerülhetetlen. Heti egy alapos, és napi felületes fésüléssel, keféléssel csillogóvá varázsolható a bundája. A fülek mögötti területen, valamint a nyaki részen található szőr hajlamos a gubancolódásra. A fürdetés nem túl jó ötlet, úgyhogy nem érdemes túl sűrűn élni vele. Nyilván, ha a négylábú sikeresen tokától bokáig összesározta vagy koszolta magát, akkor nincs más út, ami a megtisztuláshoz vezethetne. Ha mindenképpen pancsolásra kerül a sor, akkor jó ötlet szenzitív sampont használni például kamilla kivonattal vagy hozzáadott nercolajjal, így ugyanis az esetleges allergiás reakciók elkerülhetőek, és még a szőr kifésülése sem okozhat fejfájást.

A csau csau nem kezdőknek való!

Mivel hihetetlenül önfejű és akaratos, ezért nem ajánlott kezdő kutyásoknak. Még a tapasztalt gazdiknak is szerezhet meglepetéseket mindenkori makacsságával és tántoríthatatlanságával.

A csau csau sohasem fog azon fajták közé tartozni, akiknek a képviselői egyetlen gazdiszóra ugranak és engedelmeskednek. Egyszerűen azért, mert a szuveneritása szent és sérthetetlen. Emellett individuális típus, tehát a személyisége nem mindennapi fordulatokat ígér akár nap, mint nap.

A következetes nevelés az egyetlen módja a megszelídítésének. A szigorúságot, a parancsolgatást, sőt az agressziót semmilyen szinten sem viseli el, tehát kizárólag a szeretettel, türelemmel és nagy adag empátiával átitatott konzekvens hozzáállás a célravezető az esetében.

Kényelmes típus, ezért az extra fizikai kihívásokat nem, hogy nem igényli, hanem határozottan kerüli. Sem a kutyás sportok, sem a túrázások nem hatják meg, vagy legfeljebb akkor keltik fel az érdeklődését, ha a kanapén fekve nézheti őket végig, mondjuk a tévéből. Félretéve a tréfát a fajta vágyja a kiadós sétákat, ám olyan módon, hogy közben mindent komótosan, alaposan végigszaglászhasson. A rohanás nem az ő vállfaja, ahogy a futás, kocogás és gyors gyaloglás sem. Eleve fizikai felépítése, tömzsisége és merev hátsója is ezt az érzetét erősíti, évezredek óta a kényelem és az éber figyelem bajnoka.

Ugyan simán elél lakásban is, de szereti a szabad terepet, a szaglászást és azt, ha tudja, terület tartozik hozzá. Ez ősi védő ösztönét egy az egyben kielégíti. Nyilván egyetlen fajta esetén sem jó taktika az általánosítás, de a tapasztalatok szerint, amikből akad bőven a csau csau nem mondható családi kutyának. Hajlamos arra, hogy kizárólag egyetlen személlyel építsen ki szoros kapcsolatot és ennyi. Ezen túl nem különösebben vágyik egyéb kapcsolódásokra sem a kétlábúak, sem a többlábúak világából.

Nincs mit szépíteni a dolgon, magának való fajta, és ezen különösebben nem is kíván változtatni. A fentiek ismeretében már nem meglepő, hogy miért tekintik sokan inkább macskának, mint kutyának.

Akaratossága még akkor is fennmarad, ha amúgy a szocializációja és nevelése rendben van. Előbbi keretei között érdemes kutyaóvodába és kutyaiskolába elvinni, mivel így kontrollált módon más kutyákkal is találkozhat. Ha kicsi korában megtanulja, hogy nem kell minden nyüszítésben provokációt látnia, akkor sokkalta nyugodtabb temperamentumot vehet fel a többi négylábúval szemben. Ez pedig mind a kutya, mind a gazdi szempontjából örömteli és főleg feszültségmentes fordulat.

Falkára semmilyen szinten sem vágyik. Míg a többi oroszlánkutyáról az azért elmondható, hogy a kétlábúak világában kedvelik a társaságot, addig ez a csau csaura abszolút nem jellemző. Szereti a magányt, ahogy az udvaron szöszmötölést is. Nem különösebben kedveli a játékokat, de nyilván ez azért erőteljesen egyedfüggő. Az, azonban biztos, hogy a hagyományos értelemben nem viselkedik úgy, mint egy szokványos kutyus.

Sokan pontosan ezért rajonganak érte, mert a maga nevében betörhetetlen, abszolút egyedi és a kinézete sem mindennapos. Az biztos, hogy különlegességekben nem szenved hiányt mind ami a természetét, mind ami a megjelenését illeti.

Kellő mennyiségű elfogadással, nyitottsággal és hatalmas adag empátiával, azonban jól kezelhető. Így aztán mindazoknak ajánlott, akik egyrészt alaposan utánanéztek a fajtának és tisztában vannak azzal, hogy kire-mire vállalkoznak, másrészt következetesek, s nincs az a csillogó szempár, ami eltéríthetné őket erről az útról.