Nagy macik nyomában XIV. rész – A grönlandi kutya le sem tagadhatná szánhúzó múltját!

grönlandi kutya

A grönlandi kutya megjelenésének minden egyes részlete, minden porcikája arról tanúskodik, hogy a zord, emberi érzékekkel szinte elviselhetetlennek tűnő jeges északról származik. Onnan, ahol örökké a hóé, a fagyé a hatalom. Onnan, ahol egyetlen munkája, hivatása a szánhúzás volt, aminek maximálisan eleget is tett. Hiszen robusztus alkata, fejlett izomzata, nem mindennapi ereje, azaz különleges fizikai adottságai kitartóvá, ellenállóvá nevelték.

Mi kell a szánhúzáshoz?

Semmiképpen sem pazar külső. Ez nem azt jelenti, hogy a grönlandi kutya nem szép. Épp ellenkezőleg. De fajtája alakulását nem a külső jegyek mozgatták, s a tenyésztők sem ebbe az irányba indultak el. Hiszen ott, ahol a fajta őshonos nem az a lényeg, hogy a munkára hívatott eb hogy néz ki, hanem az a mérvadó, és mondhatni ez létkérdés, hogy mekkora erővel, kitartással rendelkezik és mennyit bír. Mert a szánhúzás nem egyszerű műfaj, ami pár km alatt, rövid időn belül lezavarható. Több száz km-ekről és akár heteken át tartó expedíciókról van szó. S ha csak a megmérettetéseket vesszük alapul, akkor is a rendíthetetlen állóképesség nélkülözhetetlen a versenyben, s tágabb körben nézve az életben maradáshoz.

Szőrzete két részből áll: szigetelő rétegnek nevezhető aljszőrzetből és dús fedőszőrzetből. Ugyan méretbeli eltérések adódhatnak a fajtán belül, de a kanok átlagos marmagassága 60 cm körül alakul, míg a nőstényeké kb. 55 cm.

Üvöltésre fel!

A grönlandi kutya nem igazán szeret ugatni, ellenben a vonyításért teljesen odavan. Üvölt, ha boldog, üvölt, ha szomorú, üvölt, amikor csak lehet. Szóval ezzel a muzikális hajlamával azért érdemes számolni.

Egyébként roppantul barátságos jellem, még az idegeneket is üdvözli, s ebből fakadóan őrző-védő feladatok teljesítésére nem alkalmas. Lételeme a falkaélet, ami persze nem meglepő. A szánhúzó kutyák egytől-egyig ezt az életformát ismerik és szeretik, lévén a legnagyobb jégben és hóban kizárólag egymásra számíthatnak. Éppen ezért a grönlandi kutya jobban kötődik a kutyatársasághoz, mint az emberekhez. De ez nem azt jelenti, hogy ne lenne hajlandó elfogadni és hűségesen szolgálni gazdáját. Viszont kétségtelen tény, hogy egyedül kevéssé érzi jól magát.

A robusztus testfelépítés biztosítása állt mindig is a tenyésztők érdeklődésének középpontjában. Ez azért jó hír, mert többnyire akkor indul el vakvágányon egy fajta sorsa, amikor a külsőségek, és azok erősítése, túltolása kerül reflektorfénybe. Ellenben, ha a kitartás, a fizikai állóképesség megtartása a cél, az egyet jelent a felelős tenyésztői hozzáállással. S hogy ennek mi a kézzel fogható gyakorlati haszna? Az, hogy a fajta roppantul jó egészségi állapotnak örvend. Míg más kutyák esetén hosszan sorolhatóak a különböző, fajtaspecifikus betegségek, melyek amúgy nagyrészt a felelőtlen tenyésztés eredményei, addig a grönlandi kutyánál nulla tételből áll a lista.

Jól szeretni = tiszteletben tartani!

A grönlandi kutya az örök hó és jég birodalmának egyik négylábú királya. Minden ízében ehhez az életvitelhez alkalmazkodik, így aztán meleg éghajlaton kifejezetten rosszul érzi magát. Elég csak abba belegondolni, hogy a szőrzete azért olyan, amilyen, hogy a testhőt megőrizze, ezzel folyamatos fűtést biztosítva. Így a fajta hőérzékenynek tekinthető. 15 fok európai léptékkel jóformán hűvösnek számít, ám ennek a fajtának igazi csapás. Képtelen teljesíteni, erőnléte legyengül, és látszik rajta, hogy pusztán a létezés is nehezére esik. Ilyenkor nemcsak, hogy erőltetni nem tanácsos a mozgást, hanem a legjobb elbújási lehetőséget nyújtani, mondjuk egy hideg verem vagy hűvös kuckó formájában.

De, és tulajdonképpen ez a lényeg: nem jó ötlet kimozdítani a komfortzónájukból. Nem kifizetődő taktika elhagyni az otthon biztonságát és nyugalmát. Érthető persze, hogy sokaknak nagyon tetszik ez a különleges fajta. A nagy mackóra emlékeztető kutya, pláne barátságosságának tudatában ölelgetni való. De nem plüssmackó. Ráadásul számára a meleg égöv adta körülmények maximum elviselhetőek, de sohasem szokhatóak meg. Ki akarná ilyen helyzetbe hozni a hőn szeretett ebet?

A jól szeretés, mint erény itt lép a képbe. Mert a grönlandi kutyát akkor lehet jól szeretni, ha maradhat a gyökereinél, ha zimankós időjárásban teljesedhet ki, távol a melegtől vagy éppen a téli sózásoktól és hókotróktól. Mert ami másnak kellemetlenség, ellapátolásra váró kihívás, az ennek a fajtának a lételeme. Hozzá tartozik épp úgy, mint jellegzetes megjelenése vagy éppen szánhúzó múltja.

A vadászösztönével is érdemes számolni, mert ez sem olyasvalami, ami csak úgy levetkőzhető. Szeret sétálni, kirándulni, sőt túrázni a természetben, de ha szagot fog, akkor elvágják nála a cérnát és meglódul. Na pont ezért elengedhetetlen az esetében, hogy a gazdája szavára figyeljen egyrészt. Másrészt a legjobb megelőzni a bajt, és eleve pórázon vezetni, ami nyilván nem kis kihívás egy ekkora test esetén, de gyakorlással megtanulható.

Az azért eléggé egyértelmű, hogy a grönlandi kutya nevelésében agressziónak helye nincsen. Felesleges erővel nekimenni a feladatnak, mert egy ekkora izomtömeget amúgy sem lehet ide-oda rángatni. A következetesség kifizetődő hozzáállás, aminek értő figyelem és engedelmesség a gyümölcse.

Megfelelő mennyiségű és minőségű időtöltésre van szüksége, ami leginkább mozgást jelent. Ez nem olyasvalami, ami napi húsz percben lezavarható. Elég csak abba belegondolni, hogy a grönlandi kutya arra teremtetett, hogy hosszú kilométereken és órákon át folyamatos erőkifejtéssel haladjon előre, mégpedig lehetőleg tempósan. Könnyen belátható tehát, hogy holmi sétálgatás a legkevésbé sem kielégítő a számára.

Elhízásra nem hajlamos, ha és amennyiben a mozgás élete szerves részét képezi. Jelentős mennyiségű eledelt igényel, lévén testtömege fenntartásához energiára van szüksége. Úgyhogy kutyatálból érdemes a legnagyobbat választani!

A szánhúzás helyettesíthető?

Tulajdonképpen igen, a kocsihúzás egy létező, sokak által kedvelt alternatíva, ami hómentes területeken is kivitelezhető. Nyilván a hagyományos szánhúzás a legjobb időtöltés, amiben a grönlandi kutya kiteljesedhet, viszont ennek a megszervezése sok esetben megoldhatatlan kihívást jelent.

A kutyasportok nem igazán passzolnak a személyiségéhez, és mutatványos kutyának sem mondható. Ellenben a hosszú kirándulásokat nagyon kedveli, örömmel vág neki a túráknak. S akkor a legboldogabb, ha ezeket az élményeket egy másik négylábúval is megoszthatja.

A grönlandi kutya ritka, mint a fehér holló!

Mivel kis hazánk, sőt a környező országok éghajlata sem megfelelő a fajta számára, ezért nem meglepő módon kifejezetten nehéz tenyésztőt találni. Persze nem lehetetlen, igaz sokan, a szánhúzó kutyákért rajongóknak inkább a szibériai huskyt ajánlják, akinek a tartása lényegesen egyszerűbb, a megvásárlásáról nem is beszélve.

A világ egyik legrégibb fajtája (mert hogy ezt a címet is magáénak tudhatja) nem érzi jól magát egyedül. Társaságra vágyik, s nem feltétlenül csak kétlábúak szeretetére. A mozgásigénye óriási, aminek a kielégítése nem kevés időt, energiát és nyilvánvaló módon szervezést igényel. Intelligens, barátságos fajta, aki hallgat a jó szóra. Ez szánhúzó múltjából is fakad, hiszen a szánt irányító parancsnok szava szentnek és sérthetetlennek számított. Nem a személye, hanem a szava. Ezt lényeges kihangsúlyozni, ugyanis a poszton válthatták egymást az emberek, ez nem akaszthatta meg a munkát. Úgyhogy a fő az volt, hogy a parancsszó elhangzását engedelmes cselekvés kövesse. Innen jön az a tulajdonsága, ami akár furcsának is tűnhet egy ekkora méretű kutyánál, miszerint az idegeneket is érdeklődve, örömmel fogadja.

Vadászösztöne kontrollálásra szorul, s úgy általában olykor önfejű vérmérsékletét sem árt jó mederbe terelni. A megfelelő szocializáció épp úgy a nevelését képezi, mint a következetes és felelős hozzáállás. S a felelősség az esetében azt is jelenti, hogy a gazdi mindent megtesz annak érdekében, hogy nagy mackójának természetes módon felmerülő igényeit maximálisan kielégítse.