Íme a teendők listája, ha kiskutya érkezik a házhoz! – VI. rész

Az új családtag megérkezése olyan öröm, ami nehezen felülmúlható. Ha már éltél át hasonlót, akkor pontosan ismered az izgatottság-izgalom érzéseit, és a várakozást. Ha pedig most jött el az idő arra, hogy egy négylábú társsal gazdagodj, akkor bizonyára a gyomrodban érzékeled az esemény súlyát. Úgyhogy adunk egy kis feladatot, ami félig-meddig képes elterelni a figyelmedet – így gyorsabban telnek a napok, míg elérkezik a ti időtök. Tehát a kihívás “csak”annyi, hogy a kis kópé betoppanására érdemes felkészülni, és nemcsak érzelmi szinten. A bevásárló lista nem tekinthető rövidnek, főleg ha még járatlan vagy a témában. Szóval próbáljuk helyetted is kimazsolázni azokat a tételeket, amiket nem ildomos kihagynod a hiánytalan ráhangolódás érdekében.

Tál már van, de mi kerüljön bele?

Előző cikkeinkben a legfőbb eszközöket, kellékeket alaposan körbejártuk, amiket érdemes egy szusszal beszerezned még mielőtt az új jövevény négy mancsával begyalogol az életedbe. Persze még azért akadnak dilemmák, amiket a későbbiekben körbejárunk például játékválasztás, jutalmazás, de az egyik legmarkánsabb téma mégsem kerülgethető tovább. Ez pedig az etetés.

Vélemény a kérdéskörben annyi akad, mint égen a csillag. Ha beütöd a keresőbe, hogy melyik a legjobb kutyatáp, akkor egyrészt hirdetések egész özönével találhatod szemben magad, másrészt kéretlen prókátorok sorával, akik megmondják a tutit. Pontosabban a szerintük tutit. Na, de hogyan igazodhatnál ki ebben a dzsungelben, ha egyszer azt sem tudod merre indulj el? Próbálunk kivezetni a labirintusból és némi támaszt nyújtani a dilemmázásban.

Bébi, junior, felnőtt, öreg – vagy mindegy?

 

A tápokon különböző jelzéseket találhatsz. Az egyik felirat, amire érdemes fókuszálnod a testméretre utal. A mini, a médium, a maxi illetve egyes esetekben a gigant jól körbeírják a különböző kutyafajtákat. A másik jelző, amit lényeges figyelni az életkorra, pontosabban inkább az életszakaszra vonatkozik. Leggyakrabban a bébi, a junior, az adult, és a senior megnevezésekkel találkozni. Ezen kívül még egyéb információkat is megtudhatsz pusztán a kiemelt részekből. Például a piacon léteznek aktív, sportos, diétázó, érzékeny és allergiás kutyáknak szánt eleségek. Úgyhogy a választék hatalmas. Ellenben ha a fenti feliratokra koncentrálsz, akkor máris eredményesen leszűkítheted a kört azokra a verziókra, amik aktuálisan megfelelőek. Ahogy pedig kedvenced nő, fejlődik, úgy változik természetesen az esélyes tálba valók listája is.

Az ízesítés nem is fontos?

Dehogynem, de direkt említjük külön lapon az ízesítés, pontosabban az összetevők kérdését. Ugyanis attól válik igazán minőségivé, s ezzel együtt megbízhatóvá egy eledel, hogy az alapanyagai ellenőrzött, tiszta forrásból származnak. A tartósítószerek, színezékek, és különböző mesterséges aromák teljes mértékben elkerülendőek. Ahogy mi emberek is egyre érzékenyebben reagálunk a szintetikus adalékokra, úgy a kutyák is megérzik ezek jelenlétét, s a szervezetük meg is bosszulja idővel a folyamatos próbatételeket.

A három fő makroanyag, amiből minden egyes táplálék áll: zsír, fehérje, szénhidrát.

A szénhidrátokból nyeri a szervezet legkönnyebben az energiát. A fehérjék az izmok, ízületek, inak felépítésében kulcsfontosságú szerepet vállalnak, karöltve természetesen a fűtőanyagként szolgáló szénhidrátokkal. A zsírok is elengedhetetlenek az egészség biztosításához, de nyilván nem mindegy honnan származnak.

E három alkotó egymáshoz viszonyított aránya nagyon lényeges. Az egyes korcsoportokhoz könnyedén hozzátársíthatóak a megfelelő arányszámok. Hogy csak egy, jelen esetben amúgy is releváns példát említsünk: kölyök korban a kimagasló fehérjetartalom nélkülözhetetlen, hiszen a vázrendszer megfelelő kialakulásához rengeteg proteinre van szükség.

Fehérje származhat csirkéből, bárányból, marhából, disznóból, nyúlból vagy éppen halból. Ezek közül a bárányos, halas verziók a legnépszerűbbek hipoallergén jellemvonásaik miatt. Az utóbbi évtizedekben ugyanis mind több kutyusnál jött elő a csirkeérzékenység, ami vakarózásban, irritáltságban mutatkozott meg. De ha már szenzitivitás: a gluténérzékenység sem ritka.

Szénhidrát források a különböző gabonafélék, a rizs, a burgonya, a zöldségek és a gyümölcsök. Ahogy fentebb említettük a lisztérzékenység rengeteg problémát okoz a négylábúak körében is, így mind jobban kedveltek a rizses vagy éppen krumplis variációk, s egyre hátrébb szorulnak a népszerűségi listán a gabonaféléket tartalmazó alternatívák.

A gyártók mind nagyobb figyelmet szentelnek arra, hogy az alap összetevőkön kívül egyéb, hozzáadott vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket is a tápszemekbe zsúfoljanak. Ez azért kiváló ötlet, s jó irány, mert ilyen módon a táplálék kiegészítők használatát jóformán teljesen megspórolhatod. Ha a bébi és junior tápban pluszban kalcium is található, akkor nem kell külön csonterősítő meg fejlődést segítő készítményekkel kalkulálnod.

A száraz vagy a nedves táp a jobb választás?

A kutyák foga erősítést, koptatást igényel, s ez kis korban különösen hangsúlyos. Szóval a száraz táp tökéletes erre a célra is. Természetesen nedves típusok is adhatóak, de lehetőleg ritkán, és nem nagy mennyiségben.

A konzerveket sokan preferálják, de csak kevesen tudják, hogy a legtöbb termék jelentékeny százalékban vizet tartalmaz. Azaz ezek a készítmények nem igazán táplálóak. Kiegészítő eleségekként megállják a helyüket, de azért jó velük óvatosan bánni. Na nem amiatt, mert eléggé finomak – sőt épp ellenkezőleg. A tapasztalatok szerint roppantul hamar rákapnak a kutyák az új, extra ízvilágra, s ha egyszer megérezték milyen a konzervvel bekevert táp, akkor nem mondanak le erről a kulináris élményről egykönnyen.

Ha kis kópéd rettenetesen gyorsan eszik, és már-már fulladozik a tápszemekben, akkor érdemes felönteni a kajáját közvetlenül evés előtt vízzel, így hathatósan lassíthatod a tempót, ugyanakkor a táp megőrizheti szárazságát és fogerősítő jellemvonását.

Táp vagy főtt étel, esetleg nyers etetés?

A téma hihetetlenül szerteágazó, s még a jártas szakemberek sem értenek mindenben egyet. Ezért aztán mélyebben a nyers vagy főtt vitába nem megyünk bele.

Viszont a táp vagy főzés dilemma könnyebben körüljárható. A helyzet az, hogyha elegendő erőt érzel magadban, s van időd nap, mint nap a tűzhely mellé állni kutyád ellátmányát elkészíteni, akkor akár ezt az utat is választhatod. Ami egyértelműen nehézséget jelent az a teljes értékű összetétel biztosítása. A különböző húsok, belsőségek jó alapul szolgálnak, s mondjuk a főtt rizs tökéletes szénhidrát forrás. Ám a mennyiségek és arányok eltalálása nem egyszerű, gyakorlatot igényel, s szakértelmet is. Tehát ha ezt az etetési formulát szeretnéd kipróbálni, akkor érdemes előbb állatorvos tanácsát és útmutatását kérni, hogy az esetleges zsákutcákat előre el tudd kerülni.

Hányszor kerüljön hami a tálba?

Kilenc hetes korban még a napi háromszori etetés az, ami javasolható, s ezt a rendszert akár fél éves koráig is megtarthatod. Aztán egy éves koráig lecsökkentheted napi kettőre, majd beállíthatod egyszeri étkezésre. De hozzátesszük, hogy sokan felnőtt korban is reggelre és estére osztják el a napi penzumot.

A lényeg, hogy az evést minden esetben nyugalom kövesse a gyomor- és bélcsavarodás elkerülése miatt.

A tálban nem érdemes egész napra ott hagyni a falatokat. Ha kedvenced nem ette meg az adagját, akkor jó, ha megtanulja, hogy minduntalan nem járkálhat vissza az etetőhöz “hátha” alapon. Amúgy könnyen előfordulhat, hogy a kis jövevény nagyon kajás és mindent azonnal felfal, de olyan picik is akadnak, akik bizony nem nagy evőművészek. De pánikra semmi ok: a kutyák érzik mikor-mennyi elég a számukra, tehát éhezni nem fognak. Ha pedig egy jóétvágyú négylábúval gazdagodott az életed, akkor a te feladatod megszabni a határokat. Minden tápon fel vannak tüntetve az ajánlott mennyiségek, de olykor ezek is korrekcióra szorulnak. A legjobb tehát, ha odafigyelsz kedvenced súlyának alakulására és a változás függvényében módosítod az értékeket.