A norfolk terrier csak a fülét lógatja, az orrát sohasem! – I. rész

norfolk terrier

A kis energiagombócban az ősök vadászvére csörgedezik, keveredve a terrierek makacsságával, öntudatosságával. Mégis domináns viselkedés helyett inkább a békés természet jellemzi, többek között ezért annyira kedvelt családi kutya. Kedvessége épp úgy nem kérdéses, mint élénksége, és aktivitása. Mindent figyelemmel kísér, és ennek fényében mindent jelez. Ugyanakkor villámgyorsan tanul, és az alkalmazkodóképessége is rendkívüli. Nem véletlen, hogy világszerte milliók rajonganak érte!

Íme egy kis norfolk történelem!

A fajta Anglia délkeleti, mocsaras területeiről származik. A XVI. század jelentős időszak volt a mocsaras vidék életében, mert holland mérnökök lecsapolták, hogy termőföldeket hozzanak létre, amiknek az egyik sajátossága, hogy csatornákban bővelkednek. Na, de hogy jön mindez ide? Úgy, hogy pontosan ezen a terepen, ebben a környezetben tettek óriási népszerűségre, és elismertségre szert a fajta ősei, akik kistestű, patkányfogó terrierek voltak.

Egy kicsit ugrunk az időben, meg a történelemben, és nyomban a XIX. században találjuk magunkat, amikor a cambridgei egyetem diákjai újra felfedezték ezeket az ebeket, akikről hogyhogy nem kiderült, hogy igencsak hasznosak, már ami a kampusz körüli patkányok elfogását illeti. Hiába, a rágcsálóirtó vér újfent a felszínre tört, különösen azért, mert a lelkes fiatalok hagyták, hogy a négylábú torpedókban buzogjon az ösztön hajtotta vér. A vörös, vagy rajzos fekete kutyák a találgatások szerint nagyobb testű yorkshire, és kisebb méretű ír terrierek keverékei lehettek. Ez a múlt, mondhatjuk úgy is, hogy az őskor a fajta kialakulásának történetében.

Hogyan alakult ki a norfolk terrier?

 

Napjainkig számtalan lépcsőfok, állomás vezetett, viszont a históriás kötetek, na meg a klubok nyilvántartásai alapján az egyik legjelentősebb stációnak a Rags és Ninety közötti “frigy” tekinthető. Rags a leírások alapján vörös színű, szúrós, bozontos szőrű terrier, és kiváló munkakutya hírében állt, míg Ninety a helyi állatorvos fiának kedvenceként lépett a képbe. Ninety egyébként sima szőrű, fehér színű szuka volt, ennek ellenére a Ragssal közös összes almuk vörös színben pompázott. Ezen kicsinyek közül sokan nagy karriert futottak be, mint sportkutyák. Még Amerika távoli partjaira is eljutottak. Rengeteg munka, és még több tenyésztői elgondolás, fajtabevonás után kialakult a norwich terrier, amely külsejében Rags jegyeit hordozta. Az 1930-as évekre a lógó fülű egyedeknek külön fajtája jött létre, és már helyben is vagyunk, mert ezen a ponton született meg hivatalosan a norfolk terrier.

A legendák arról is suttognak, hogy a lógó fül megteremtése nem egészen a gének optimális, szerencsés keresztezésének köszönhető, hanem egy tenyésztőnek, aki konkrétan súlyokat, nehezékeket helyezett a kiskutyák álló füleire, hogy azok végül stabilan lógó formát vegyenek fel. A negyvenes évekre a norwich, és a norfolk fajtaváltozatok teljesen elkülönültek egymástól, majd 1964-ben hivatalosan is elnyerték a külön-külön fajta státuszt. Az első díjnyertes, kiállításokat is megjárt egyed Tobit volt, aki már teljesen hivatalosan viselhette a norfolk terrier fajtamegnevezést.

Miről ismerheted fel a fajtát?

Tömör, masszív testfelépítése jellegzetessé teszi, ahogy terrieres vonásai is tipikusak. Kistestűnek számít a maga 6-8 kilójával. Nem csoda ez a légies tömeg, hiszen ha a múltját nézzük, akkor a fajta képviselőinek bírniuk kellett a vadászatokat, és a hajtásokat. Egy patkányt nem olyan egyszerű elkapni, mint ahogy azt mi gondoljuk. Egyrészt ezek a rágcsálók nagyon intelligensek, másrészt elképesztően gyorsak. Márpedig a tempósság egyik kulcsa vitathatatlanul a kis súly.

Teste téglalap alakú, hossza némileg jelentősebb, mint magassága, vastag csontozatú, izmos felépítésű, de abszolút nem nehézkes sem arányosság, sem mozgás terén. Rövid lábú, aktív, sokak szerint konkrétan hiperaktív fajta. Drótszőre két színben fordul elő vörös, valamint black and tan. Harapását a hozzáértők ollósnak mondják. Míg egyik fajtabélyege, ami miatt tulajdonképpen külön változattá vált az a lógó füle. Összességében tehát roppantul arányos, alacsony, és hihetetlenül fürge.

A külsőségek után jöjjenek a belső értékek!

Hogy mi az, ami első körben a norfolk terrierről elmondható? Az, hogy ízig-vérig terrier! Benne buzog a vadászvér. Vagyis mindenre figyel, minden érdekli. Ezen kívül a kotorékeb hajlama is jelentős, ezért aztán imád ásni. Ásni, és ásni. A kertben, és bárhol, mindenhol. Természetesen, ha ez gond, márpedig többnyire virágágyások, gyepszőnyegek, és veteményesek közelében probléma, akkor türelemmel, törődéssel leszoktatható róla. Kis érdekesség, hogy egyáltalán nem veti meg a vizet, sőt az úszás kedvére való, de nem jó ötlet egyedül hagyni messzire beúszni. Soha nem érdemes megfeledkezni arról, hogy ő a természetben zsákmány méretűnek számít, ezért tény, hogy veszélyek leselkedhetnek rá. Kis termete miatt nem házőrző típus, de jelzőkutyának kiváló.

Kedvessége épp úgy megkérdőjelezhetetlen, mint barátságos jelleme, és persze mindenkit felpezsdítő aktivitása. Játékosságának hála igazi családi kutya, ráadásként érdeklődési körébe majdnem minden, és mindenki beletartozik. Simán alkalmas arra, hogy többedmagával alkosson egy falkát, mert nagyon jól kijön a hasonszőrűekkel. A fajtatársait kifejezetten szereti, hiába egy vér, de más fajta kutyusokkal is összehozható.

Elő a farbával, avagy nevelési tanácsok!

A norfolk terrier kölyök vadászkutya a javából. Még nagyon buzog benne az ősi vér, ami miatt az esetében a következetesség elengedhetetlen. Akkor is, ha tüneményesen néz. Márpedig úgy néz. Gomb orrával, és szemeivel bárkit képes levenni a lábáról, de a terrier vér nem hazudtolja meg magát. Szóval megéri résen lenni!

Rendkívüli módon eszes fajta, ezért aztán könnyen tanítható. Az esetében a kinti-benti lét az, ami ideális, mert a hideget egyáltalán nem tűri, pláne hosszútávon, ezért a kinti tartás nála nem játszik. Ellenben lakásban kitűnően érzi magát, viszont az életének fő eleme a séta. Naponta többször. És nem tíz perces kimozdulásokról beszélünk, hanem minimum fél-háromnegyed óráról. Rengeteg erő, energia kíván felszabadulni benne, ezért szüksége van a levezetésre. Emellett az otthoni 20-25 perces játék is alap, ami hozzátartozik a hétköznapokhoz.