A Shar Pei makacsságát a legnagyobb nyugalomban képes közvetíteni!

A redőiről ezer közül is felismerhető shar pei nagyon ragaszkodó fajta, aki konzekvens neveléssel hűséges és mindenkor lojális társsá válhat. Ugyanakkor érdemes számításba venni keményfejűségét is, ami még alapvetően békés személyiségén is túlmutat. Amúgy a nyugalom kifelé árasztásában pont ugyanannyira verhetetlen, mint a gazdájához való ragaszkodásban, ami nem ismer határokat.

Sztoikus nyugalomból a domináns önfejűségig?

A sharpei kutya nem tekinthető divatebnek, még akkor sem, ha néhány éve felkaroltá vált Európában és a tengerentúlon. Nem kifejezetten játékos fajta, ugyanakkor lojalitásra, mindenkori hűségre, szeretetre képes. Viszont, ahogy azt fentebb már említettük a makacssága nem ismer határokat. S ez a tulajdonsága, ha nincsen helyesen kezelve az első perctől fogva, akkor torzíthatja a személyiségét. A dominancia, mégpedig a túlságosan markáns variáció így törhet felszínre, s ez bizony senkinek sem jó. Főleg, hogy a többi élőlénnyel szemben alapban sem mondható toleránsnak. Ráadásul, ami extra érdekes az esetében, hogy hasonszőrű shar pei-ekkel nem, hogy nem elfogadó, hanem határozottan agresszív. Mivel lénye bátor és akaratos is egyben, ez így nem túl díjnyertes kombináció.

Természetesen a megfelelő szocializáció és nevelés kettősével az erőteljes, akaratos kirohanások abszolút kezelhető mederbe terelhetőek. Mivel roppantul intelligens, tanulékony fajta, így hamar megérti a leckét, és képes elsajátítani a határokat. Idővel nemcsak megérti, hanem éli, hogy ne húzza fel magát minden apróságon, és ne engedjen a többi kutyától érkező provokációnak. Milyen érdekes, hogy ellenben a gyermekekkel hihetetlenül türelmes, szereti és érti őket, így aztán hamisíthatatlan családi ebnek tekinthető.

 

Érzékenysége gazdájához és kétlábú falkájához hajtja. Nem az a fajta, aki elszigetelve tartható mondjuk egy kennelben vagy külön udvarrészen. Az elkülönültség felerősíti önfejűségét, és személyiségének árnyoldalait.

Komoly, öntudatos és lojális!

A sharpei komornak ugyan nem mondható, viszont megnyilvánulásait általában komolyság jellemzi. Ettől függetlenül szeretteinek olykor megmutatja vidám, játékos arcát. Lojalitása határtalan. Mérhetetlenül hálás a felé irányuló szeretetért, és olyan életre szóló hűséggel ajándékozza meg cserébe gazdáit, ami törhetetlen és megingathatatlan.

A védő ösztöne fejlett, azaz figyelmesen, élénken követi azokat, akiket szeret, és jelzi, ha valami nincsen rendben. Az idegeneket eleinte visszahúzódva kémleli, de ha úgy érzi szükségesnek, akkor bátorsága és öntudatossága átveszik az irányítást, ami a betolakodók szempontjából nem kifejezetten pozitív fejlemény.

A gazdi irányítása, kontrollálási képessége ekkor is roppantul fontos, mert ha azt mutatja kedvencének, hogy nyugalom, minden rendben, akkor a shar pei ezt hajlandó elfogadni, és ennek megfelelően viselkedni. Ez a kapocs, azonban kizárólag akkor jöhet létre, és szilárdulhat meg, hogyha a nevelés alapját a szeretettel teli következetesség biztosítja.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy ezzel a fajtával, aki individuális megnyilvánulásaival mindig készen áll új arcát mutatni, egy percre sem unalmas vagy túlzottan kiszámítható az élet. Karakterére jellemzőek az ellentmondások, mondhatni két világ feszül benne, és csap össze olykor-olykor. Ebből az érzelmi viharból a gazdi szava jelentheti a kiutat, és egyben a megnyugvást.

Kagylófül, lepkeorr, dinnyefej, sárkányláb, lófenék, vízilónyak és nagymama tekintet!

A fenti jelzőket nem mi találtuk ki. A kínai standard írja ilyen érzékletesen körül a fajta, cseppet sem szokványos megjelenését. Igaz, ami igaz: távol áll mindentől, ami sablonos vagy unalmas.

Ismertetőjegyei kétségtelenül a nyakán és hátán futó ráncok. A múltban nem kevés galibát okozott az a tenyésztői vonal, melyben a redőzöttséget speciálisan tovább akarták erősíteni. A túl sok bőrlebernyeg ugyanis akadályozza a szabad mozgást, ráadásul teret és helyet biztosít a különböző fertőzéseknek. Szerencsére ma már tudatosan odafigyelnek arra, hogy ez a karakterjegy ne jusson mesterségesen túl jelentős szerephez.

Kölyökként roppantul mókás látványt nyújt, hiszen óriásinak tűnő, ráncos bőrkabátjában szinte elveszik, s ténylegesen csak felnőttként tölti ki bundáját.

Masszív, stramm kutya, aki amúgy a 18-25 kg-t és 48-51 centis marmagasságot is elérheti. Nagynak ható fejéhez képest koponyájához simuló, kagylóra emlékeztető fülei extra kicsinek tűnnek. Eközben farkincáját felfelé kunkorítva, a hátán hordja. Szóval az összhatás tényleg nem mindennapi!

Szőrzete rövid, durva, kifejezetten szúrós, és aljszőrzettel nem rendelkezik. Ez azért fontos információ az esetében, mert óvó szigetelő réteg hiányában sem a hideget, sem a vizet nem kedveli.

Honnan jön ez a nem mindennapi négylábú?

Antik fajtának tekinthető, mivel elődjei már évezredekkel ezelőtt éltek az akkori Kínai birodalomban. Ugyan túl sok konkrétum nem ismert az őseivel kapcsolatban, de a fennmaradt leletek alapján nagyon úgy néz ki, hogy már a Han-dinasztiában is feltűnt.

A múltjának érzékeny és egyben nagyon beszédes pontja, hogy nem a császári udvarokban élt holmi luxus körülmények között dédelgetett kedvencként, hanem a szegény emberek társaként őrizte a területet. Parasztok, halászok mindennapjait könnyítette meg hűséges éberségével. Miközben óvta a házat, a haszonállatokat, a tulajdont, olykor-olykor vadászatra is adta a fejét, s például patkányokat zsákmányolt. Innen jön a napjainkban is felfedezhető vadászösztöne, amit mindenképpen érdemes keretek között tartani.

A fajta majdnem a kihalás szélére jutott, mivel a 20. században hazájában a vezetés úgy ítélte, hogy semmi haszna sincsen. A hetvenes évekre a világon alig 150 példány élt belőle, így ténylegesen ritka fajtává vált. Végül egy lelkiismeretes, hongkongi származású tenyésztő döntött úgy, hogy nem nézheti tovább a fajta hanyatlását és komoly erőfeszítései árán megmentő akciója sikerrel végződött. Bár manapság sem mondható divatebnek, de az amerikai marketingnek köszönhetően ma már nincsen veszélyben, s sokak kedvenceként lopta be magát újra az emberi szívekbe.

Mennyire okoz kihívást a sharpei ápolása?

Semennyire. Pedig a köztudatban él egy olyan fals elgondolás, hogy a bőr redők gondozása extra odafigyelést és törődést igényel, ám ez téves elképzelés. Természetesen ez a normális mennyiségű ránccal rendelkező egyedekre vonatkozik.

A szőrét alig kell fésülni, mivel öntisztuló fajta, így különösebb erőfeszítésre nincsen szükség az ellátásához.

A túlságosan markáns ráncok azért jelentenek problémát egyébként, mert bepállásuk miatt melegágyai a különböző gyulladásos megbetegedéseknek. Na többek között ezért sem jó ötlet az extra redőkre voksolni.

Mindenek felett éljen a kényelem!

A sharpei nem akar folyton mozgásban lenni, és a legkevésbé sem hatják meg a kutyasportok. Ettől függetlenül persze nap, mint nap vágyja a kimozdulást, a sétát. Alapvetően nem hosszútáv bajnok, de ha komótosan mindent végigjárhat, akkor komolyabb túrákra is rávehető. Esőben, hóban és fagyban, azonban nem érdemes tőle semmiféle fizikai megerőltetést várni, mivel aljszőrzetének hiányában fázós, és nehezen, rosszul tolerálja a nedvességet. Elhízásra akkor hajlamos, ha túlságosan kényelmessé válik, amire amúgy nyitottságot mutat, szóval a gazdi konzekvenciája a sétáltatás tekintetében is elengedhetetlen.

A shar pei kutya nehezen viseli az egyedüllétet. Érzékeny, kötődő jelleme ragaszkodik a szeretteihez. Így már kicsi korban érdemes tréningezni arra, hogy bírja a rövidebb, külön töltött időszakokat.

A türelem kifizetődő hozzáállás a nevelésében, tanításában. A túl magas elvárások frusztrációt válthatnak ki belőle, így kifizetődő taktika apró lépésekkel haladni előre. Tapasztalt kutyások kezébe való fajta, mert dominanciája és a többi élőlénnyel szembeni pokróc viselkedése határozott kontrollt igényel.

Viszont ha a szeretettel és nem szigorral teli következetesség megteremti a gazdi-kutya összhangot, és létrejön a bizalom, akkor azt ténylegesen semmi sem teheti többé kockára, mert a sharpei hűsége megrendíthetetlen.