A szibériai husky a tél hercege/hercegnője!

Tipikus szőrzetmintázat, kék szemek, robusztus felépítés… a szibériai husky ezer közül is azonnal felismerhető. Intelligens szemeibe nézve téli tájak hófedte hegycsúcsai és évszázadok szánhúzó múltja sejlik fel. Ám a tél manapság egy csapásra képes nyárrá átalakulni, legalábbis ami a fajta elterjedését illeti. Mert a telet idéző és igéző kinézet a déli husky után vágyókat nem tántorítja el. A kérdés már csak az, hogy jól van ez így?

A szibériai husky a jéggel is bátran szembenéz!

A vörösben, feketében vagy éppen fehérben tetszelgő fedőszőrzete alatt finom aljszőrzet húzódik, ami egyrészt kiválóan véd, másrészt az egymáshoz dörzsölődő szőrszálak hőt termelnek, amit a fedőréteg nemes egyszerűséggel megőriz, eltárol, így melegítve a kutya testét. A fajta karakterességét különleges, egész hátán végigfutó rajzolata és az arcát fedő maszk adja.

Mégis a legtöbben a kék szemszínt társítják hozzá, pedig borostyán tekintetű egyedek is előfordulnak, sőt. Nem ritka a “vegyes” szemszín, amikor az egyik szem kék, a másik pedig barna.

 

A szakértők által sarlófaroknak hívott farkincájuk praktikus célt szolgál: minimális aljszőrzet található rajta, így hóviharok idején a kutyus csak összegömbölyödik és bedugja a nóziját a farka alá. Így biztosított a levegő egyrészt szűrése, másrészt a felmelegítése. A mancsai is a jéggel vívott sikeres küzdelmet hívattak szolgálni, mert kifejezetten apró méretűek, ezzel megakadályozva a testhő felesleges pazarlását.

A husky ősei a nomád népekkel együtt éltek Szibériában, kitéve jégnek, hónak, fagyoknak, azaz a fajta edzettsége ennek, a cseppet sem könnyű múltnak is köszönhető. A tenyésztők szerencsére nem estek túlzásokba, s megőrizték úgy a fajta jellegzetességeit, hogy közben specifikus betegségeket nem generáltak.

Kevesen tudják, hogy a husky testsúlyának kilenceresét képes elhúzni, s orientációs képessége is roppantul figyelemre méltó. Ez utóbbi tulajdonsága amúgy a behavazott tájon elengedhetetlen, különben a végzetes eltévedés borítékolható. Az évszázadokon át tartó szánhúzás ezen jellemvonásaiban is egyértelműen megmutatkozik.

Az eszkimók a mai napig haszonállatként tartják, de alapvetően a fajta családias közegben nevelődik, így elszakíthatatlanul szoros kötelék jön létre gazda és kutya között.

A szánhúzás egy roppantul összetett, s ugyanakkor bizalmon alapuló feladat, amit a kutyák, s irányítójuk közösen oldanak meg. A vezérkutya főszerepet játszik, elengedhetetlen, hogy a parancsokra azonnal, megbízható módon reagáljon, ezzel is példát statuálva a többi húzó számára. Az irányító egyébként kizárólag hangparancsokkal koordinálja a kutyákat, tehát fizikális ráhatást nem gyakorol. Egy fogatban 4-20 egyed is nekifeszülhet a nem mindennapi kihívás teljesítésének: távolságtól és az út tulajdonságaitól függően.

A szibériai husky nem őrzővédő típus!

Az a fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a fajta kitartása hihetetlenül nagy, s mindehhez állhatatosság is társul. Ugyanakkor az agresszió jóformán teljesen hiányzik az eszközkészletéből. Barátságos, még az idegenekkel szemben is, így aztán házőrzőként egyáltalán nem állja meg a helyét. Valódi családi kutya, aki igényli a kapcsolódást, a törődést és a szeretetet. A kapott kincsekért cserébe pedig egész szívét hajlandó odaadni, életével egyetemben.

Kiemelkedő kooperatív képességét annak is köszönheti, hogy mindig is célzottan tenyésztették, s mivel a szánparancsnok személye változhatott, így lényeges feltételnek számított, hogy a kutyák engedelmeskedjenek a parancsszavaknak, függetlenül attól, hogy azok konkrétan kinek a szájából érkeznek. Vagyis a nyílt, barátságos jellemű kiskutyákat kiválasztották, hogy tovább örökíthessék pozitív jellemzőiket.

Mindettől függetlenül azért nem érdemes szemet hunyni a fajta önfejűsége, makacssága felett sem, amihez ráadásul erőteljes vadászösztön is társul. Ha például séta közben az erdőben felbukkan egy tapsifüles akkor a rohanás borítékolható. A sikeres behívás ellenben annál kevésbé. Mert ha a szibériai husky kutyát elkapja a hév, akkor onnantól fogva minden külső körülmény mellékessé válik. Igen, még a gazdi kiáltó szava is. Úgyhogy a nevelés, tanítás során az irányíthatóságra érdemes óriási figyelmet szentelni, ám még így sem biztos, hogy a szabadon mozgatás felnőtt korban működőképessé válik.

A fajta egyik auditív jellegzetessége az, a farkasüvöltésre hasonlító hanghatás, amit eléggé gyakran hallat. Mert hogy kommunikatív lény, megvan mindenről a véleménye, tehát az ugatás sem áll távol tőle.

A szánhúzó múlt ismeretében nem meglepő tény, hogy a husky mozgásigénye nem csekély. De azt is mondhatnánk, hogy a rendszeres és hosszan tartó mozgás a lételeme. Ennek hiányában hamar unatkozni kezd, és mindenféle elfoglaltságok után néz. S többnyire ilyenkor kavarodik olyan helyzetekbe, amiket a gazdi nem nagyon értékel, főleg nem dicsérettel és jutalomfalattal. Magyarul a kimozgatása kulcsfontosságú, és a fizikai kihívásokon kívül ráadásul mentális fárasztásra is szüksége van.

Akkor kölyökkortól kezdve indulhat a hajsza?

Nem egészen. Ugyan a szibériai husky roppantul robusztus fajta, akinek az egészségi állapota kifogástalan, s még fajtaspecifikus betegségekkel sem rendelkezik, de a ráhangolódásnak óriási jelentősége van az életében. Attól még, hogy mozgásra teremtetett nem szabad kölyökként túlterhelni, mert a növekvő fázis megzavarása komoly problémákhoz vezethet a későbbiekben.

Egykor a szánhúzó munkára is apránként vették rá, kis távokat teljesített csak, s aztán felnőve váltak mind nehezebbé a teljesítendő feladatok. A fokozatosság elvének betartása és alkalmazása az esetében létfontosságú!

A szibériai husky jól bírja a meleget?

Nem. Még akkor sem, ha sokan fittyet hányva a fajta jellegzetességeire meleg éghajlati körülmények közé is beköltöztetik. A szibériai husky a jég birodalmában teljesedik ki, ott érzi otthon magát. Elviseli, ha muszáj a meleget, de ennél több nem várható tőle. Érthető persze, hogy szépsége sokakat elvarázsol, de a valódi szeretet nem az önző vágyak beteljesítésénél, hanem a fajta jellemének tiszteletben tartásánál kezdődik.

Mozgásigénye hatalmas, így aztán a kis labdázások és apró séták a fél mancsára sem elegendőek. Szívesen kíséri kerékpározó gazdáját, s a futást is kifejezetten szereti. Jó, ha az otthona amúgy szökésbiztos, tehát kerítéssel védett, így ráadásul az udvaron séta után is folytatható a kimozgatás.

A macskákat nem különösebben kedveli, vagy csak legfeljebb, mint fél fogára való jutalomfalatot. Ez a habitus vadászösztönének köszönhető. Viszont ha a kölyökkutyus időben megtanulja, hogy a doromboló és nyávogó népség érinthetetlen, akkor ezt a szabályt felnőttként is követni fogja.

Az esetében is teljes bizonyossággal elmondható, hogy minden a nevelésen múlik. A következetes hozzáállás csak sikerhez vezethet. Viszont ahogy arra már kitértünk lényeges a fajta specifikus tulajdonságait figyelembe venni és azokkal tervezni.

A szibériai husky többnyire imád lyukakat ásni a kertbe, úgyhogy akik ragaszkodnak ahhoz a szép zöld gyephez vagy a gyönyörűen virágzó növényekhez, azoknak érdemes megfontolnia a kérdést: mi és ki a fontosabb?

A gyermekekkel jól kijön, de a konzekvens nevelési szabályok tiszteletben tartása még mókázás közben is lényeges, így a gyerkőcök edukációja elmaradhatatlan lépés.

A szibériai husky falkáról álmodik!

A szánhúzó kutyasors egyik elkerülhetetlen része a falkában élés. És pont ez az, amire a husky mindenkor vágyik. A valahova tartozás érzésére. Ezért aztán ragaszkodó, hűséges fajta, de igényli a kutyatársaságot. Az egyedüllét nem neki való, aminek vonyítás formájában előszeretettel hangot is ad. Viszont ha van egy négylábú társa, akivel megoszthatja az életét, akkor a boldogsága máris borítékolható.

Az ápolása egyébként nem problémás: vedlési időszakban többszöri fésülés javasolható a nagy mennyiségben elhullatott szőrzet miatt. A fürdetés az esetében egyáltalán nem releváns, bundája öntisztulónak tekinthető.

Barátságos, lojális társ, aki hidegben, s kimozgatva teljesedhet ki igazán, s aki hálás a simogatásért épp úgy, mint a kutyatársaságért.