Dél-Amerikából jöttem, mesterségem címere: csincsilla!

A csincsillák a messzi, ám varázslatos Dél-Amerikából érkeztek. Selymes szőrükkel, bájos tekintetükkel, jellegzetes füleikkel gyakorlatilag azonnal milliók rajongásának a tárgyaivá váltak. A vadonban két fajta ismert a rövid és a hosszú farkú. Előbbiek háziasítása kudarcba fulladt, szóval utóbbiak a jelenleg kedvencként tartott élőlények ősei. Az Andok sivatagos, kopár területein élő zsákmányállatok napközben rejtőzködnek és szürkület után merészkednek ki. Táplálékuk tápanyagokban szegény, de rostban gazdag virágokból, fűfélékből és különböző kaktuszgyökerekből, lehullott gyümölcsökből áll. Kis érdekesség, hogy szőrzetük egészségét többek között a napi rendszerességű homokfürdőnek (is) köszönhetik.

A csincsillák igazi nagycsaládos rágcsálók

A bájos kinézetű kedvencek tartásának vannak írott és íratlan szabályai, amiket ha nem áll módodban betartani, akkor a legjobb, ha lemondasz a tervedről. A csincsillák mozgásigénye nem mindennapi. Kivételesen jól ugranak, másznak, és a természet lágy ölén rengeteget rohangálnak. Ennek megfelelően nagy élettérre, azaz kifejezetten terjedelmes ketrecre vagy kifutóra van szükségük. Családos élőlények lévén nem jó ötlet egyedül tartani őket, mert a magány betegségeket, depressziót generálhat, és ezáltal az élettartamuk megrövidülhet.

A vadonban ideális feltételek között 10-12 évet élnek, de mesterséges körülmények között akár 18-22 esztendőn át is boldogíthatják a gazdáikat. Szóval az idő hossza alapjáraton felelősségteljes döntést követel.

 

Mivel éjszakai életet élnek, és alapvetően félénkek, visszahúzódóak, így tündéri megjelenésük ellenére egyáltalán nem jó ötlet gyermekeknek ajándékozni őket. Hiszen a lurkók játszótársra vágynak. Miközben a csincsillák akkor érzik jól magukat a bundájukban, ha nappal húzhatják a lóbőrt, teljes nyugalomban és éjszaka is úgy motoszkálhatnak és főleg annyit, ahogyan és amennyit ők akarnak. Ez nem azt jelenti, hogy antiszociálisak lennének, de tény, hogy elsősorban egymással jönnek ki jól, és nem tekinthetőek kezesbárányoknak, akik úgy ugrálnak, ahogy a gazdáik fütyülnek.

Mi kerüljön az etetőtálkába?

Ha a lakrész adott, tehát a ketrec vagy terrárium kellő nagyságú, akkor következhetnek az etetésre vonatkozó jótanácsok. Ahhoz, hogy a csincsillák bundája ragyogóvá, tekintete pedig tisztává váljon elengedhetetlen az optimális táplálás. Ahogy azt fentebb már megemlítettük a vadonban tápanyagokban szegény, ám rostban gazdag elemózsiával látják el magukat.

A széna az az alap, amire támaszkodhatsz. Minél minőségibb, annál jobb. Elősegíti a fogkoptatást, s mivel rostban dúskál, így hatékonyan járul hozzá az ideális emésztéshez. Nemcsak a milyenségének a kiválasztása lényeges, hanem a tárolási körülmények sem mellékesek. A minőségmegőrzéshez elengedhetetlen a hosszadalmas raktározás elkerülése, és a folyamatosan friss utánpótlás biztosítása.

A virágok, a gyógynövények és a füvek kihagyhatatlanok a menüsor összeállításából. A zöld takarmányokat szárított, illetve friss formában is tálalhatod. Viszont, azoknak a csincsilláknak, akik még soha nem ettek zöldet fokozatosság javasolható. Szóval csak szépen-lassan, kis mennyiségben ildomos szervírozni a zöldeket, a kedvencek egészségi állapotának folyamatos monitorozása mellett. Érzékeny emésztőszervrendszerük ilyen módon hozzászoktatható az újféle táplálékhoz.

A zöldségek és a gyümölcsök a luxus eleség kategóriába tartoznak. Az Andokban ritkaság számba mennek a gyümölcsfák, azaz a termések is. Olyan fajtákkal érdemes próbálkozni, amiknek alacsony a cukor és a savtartalmuk. Igaziból csemegeként, jutalomfalatokként időközönként simán tálkába kerülhetnek, de nem jó ötlet túlságosan gyakori látogatóvá tenni őket. Ha kedvencednél a hatásukra hasmenést tapasztalsz, akkor pedig jobb lemondani ezekről a finomságokról. Hiszen a természetes élőhelyen is a virágok, gyógynövények és a füvek az uralkodó táplálékforrások.

A száraz eledel, pellet kiegészítésnek tökéletes, viszont a mennyiség és a minőség egyensúlya roppantul fontos! A káros adalékok például gabona, melasz vagy cukor egy az egyben kerülendőek. És a mértékletesség ebben az esetben is érték, főleg hogy a kis rágcsálók hajlamosak a gyors elhízásra.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a tiszta, rendszeresen cserélt víz biztosítása különösen hangsúlyos.

Ketrecelhelyezési tippek

A csincsillák természetes közegükben nem túl alacsony hőmérsékleten, mérsékelt páratartalom mellett élnek. Napközben pihennek, éjszaka aktívak. Szóval olyan helyre érdemes költöztetni őket lakásban, ahol egyrészt nincsen túlságosan hideg vagy hűvös (nagyjából 15-20 fok), másrészt alacsony a páratartalom. A közvetlen napsugárzás és a huzat két olyan tényező, amik kizárása létkérdés, mert a rágcsálók nagyon könnyen a körülményeik áldozataivá válhatnak.

Minimum párban érdemes tartani őket, de minél nagyobb a család, annál nagyobb a csincsilla-boldogság. A ketrec minimális mérete páros költöztetés esetén 100x50x150 cm, ám nyilván több lakótárs érkezésénél a számok felszorozandóak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a méret-javaslat a minimum legalja. Szóval ennél csak nagyobb élettérben érdemes gondolkodni. Felső határa egyébként nincsen a kuckó nagyságának, hiszen a csincsillák bármekkora területet képesek bejárni és a magukévá tenni.

Mivel nagyon szeretnek mászni, ugrálni, ezért az emeletes ketrec kifejezetten praktikus választás. Egyrészt így helytakarékos módon fokozható a rendelkezésre álló szabad tér, másrészt a kedvencek kiélvezhetik a magasban ücsörgés élményét.

A rágcsálók ösztöneiknek engedelmeskedve nappal durmolnak, azaz elbújnak a kíváncsi tekintetek elől. Ez a zsigeri reakció konkrétan életmentő a vadonban. Úgyhogy, amikor a ketrec berendezésére kerül a sor, akkor a búvóhelyek biztosításáról nem érdemes megfeledkezned. Faházikók, alagutak vagy magaslesek egyaránt tökéletesek, de a legjobb, ha egyszerre minden adott.

Ágak-bogak betelepítésével nagyszerű terepet dolgozhatsz ki a rágcsáláshoz, meg persze a vadont idéző mászáshoz.

A homokfürdő, mint azt már szóba hoztuk szépészeti célokat is betölt, de a stresszoldásban is főszerepet játszik. A fürdető rendszeres tisztítása, illetve a homok cseréje a megfelelő higiéniai feltételek borítékolása érdekében kihagyhatatlan.

A sort az etetők, itatók és szénatartók zárják, amikből akár többet is elhelyezhetsz a ketrecben. Természetesen a folyamatos tisztán tartás az esetükben sem spórolható meg.

A csincsillák türelmet és elfogadást igényelnek

A természetükre leginkább a visszahúzódás, félénkség jellemző. Mivel természetes élőhelyükön zsákmányállatok, így ez az ösztönös tartózkodás egyáltalán nem meglepő. S bár az otthonodban vadászó madaraktól például nem kell kedvencednek félnie, a zsigeri reakciók így sem nyomhatóak el.

A legtöbb, amit tehetsz, ha újdonsült háziállatodhoz teljes elfogadással és végtelen türelemmel fordulsz. Ő nem az a tipikus kis kedvenc, aki azonnal kézhez, marokba szoktatható. Nem az a fajta, aki elsősorban az ember társaságát keresi. Sőt. Igazán fajtársaival képes kibontakozni, és az életéhez ideális körülményeket kialakítani.

Szépsége, bája különösebb erőlködés nélkül megőrizhető, ha a fent ajánlott tippeket beépíted a mindennapjaitokba. Az etetés, és a lakókörnyezet magas minőségének mindenkori garantálása a két sarkalatos pont, már ami kedvenced jó hangulatának és hosszú életének garantálásához elengedhetetlen.

Ha az életritmusát nincs senki és semmi, aki és ami megzavarja, akkor nyugodt, kiegyensúlyozott háziállattá válhat, aki a nappalokat csendben, nyugalomban, míg az éjszakákat bohókás fel-alárohangálással, és ugrabugrálással tölti. A te legnagyobb örömödre.