Éljenek a boldog háziállatok, éljen a felelős állattartás!

Mindazoknak, akik 2019 július elsejétől kutyatartókká kívánnak válni részt kell venniük egy négy órás kurzuson, ahol profi képzést kapnak a leendő gazdik. A szabályozás Bécsben lépett életbe, ám Stájerországban és Felső-Ausztriában már sikerrel alkalmazzák ezt, a felelős állattartásra nevelő rendeletet.


Aki két évig vagy esetleg soha nem volt gazdi státuszban, annak a tanfolyam elvégzése kötelező. A négy óra alatt a legfontosabb kutyatartásra vonatkozó gyakorlati, elméleti és jogi információk hangoznak el, stabil alapot építve a résztvevőkben ahhoz, hogy profi és mindennek tetejében jó gazdikká avanzsáljanak.

A kurzus végét ugyan nem követi vizsga, ám már önmagában az elképzelés nagyon pozitív, miszerint ha kutyát akar valaki tartani, akkor még az örökbefogadás előtt szánjon időt és energiát az oktatásra, tanulásra.

 

Hiszen az a tény önmagában roppantul beszédes, hogy a gazdijelölt hajlandó-e erőt áldozni a nemes cél érdekében? Ha igen, akkor valószínűleg az elhatározása komoly, ami mindenképpen előremutató. Aki pedig sokkalja a 240 percnyi fejtágítást, annak vélhetően jobb is, ha nem kószál az életében egy hanyagul tartott négylábú.


A felelősség felvállalása tetteinkért kemény dió, amit az emberiség jelenleg is tanul. Abban a pillanatban, hogy cselekedeteink hatást gyakorolnak az élőlényekre, azaz a tetteink következményekkel járhatnak azonnal előtérbe kerül a felelősségvállalás. Hogy milyen egy jó kutyatartó?

Ez az a kérdés, amit nehéz megválaszolni, mert önmagában a szeretet és a szerető közeg megléte nem elegendő. A következetesség, sőt a felkészültség elengedhetetlenek ahhoz, hogy a jövendőbeli gazdit felelős állattartónak lehessen bélyegezni.

A felelős állattartás a tudatosságnál kezdődik!

Az, hogy egy kutyus mennyire édi-bédi még nem jó alap a tartáshoz, sőt. Roppantul kevés a rajongás meg a cukinak titulálás. Nyilván amikor négylábú társat választunk, akkor nem a legrosszabb forgatókönyveket vesszük alapul, de kétségtelen, hogy vannak olyan helyzetek, amikre érdemes előre, legalább gondolati síkon felkészülni.

Az édi-bédi szőrgombóc először is megnő, és miközben ezt teszi amortizációs tevékenysége aktívnak nevezhető. Szóval a szétrágott cipők, növények vagy egyéb otthoni kellékek jóformán hozzá tartoznak a felnőtté válás útjához.

A cuki-muki eb bármikor megbetegedhet, ami anyagi és érzelmi szempontból is óriási terhet jelenthet. Ez az a súly, amit tudni kell cipelni, azaz pénzügyileg és lelki értelemben is lényeges a megalapozottság.

A gondoskodás mindennek tetejében szintén nem kevés muníciót emészthet fel, főleg ha a minőség az elsődleges elérendő cél a táplálásban, ápolásban. Nem minden a pénz természetesen, de ezek a fekete-fehér tények csak felvázolják, hogy a rajongás valóban nem elegendő. Sőt. Az elkényeztetés kifejezetten sok hátulütővel jár.


A felelősség felvállalása nem akkor kezdődik, amikor az új jövevény már hónapok óta rágja az otthoniak idegeit. Akkor kezdődik, amikor maga az örökbefogadás, befogadás gondolata felmerül.


S bár cikkünkben, különösen a bécsi fejlemények fényében elsősorban kutyákról beszéltünk, de a téma minden háziállatra vonatkoztatható, azaz a felelős állattartás, mint cél és hozzáállás a macskák, teknősök, hörcsögök vagy éppen kanárik tartására is ugyanúgy igaz és érvényes, mint a kutyák esetében.

Amikor úgy döntünk, hogy kiskedvenccel szeretnénk gazdagabbá tenni a mindennapjainkat, akkor ne feledjük el, hogy egy életet, egy sorsot veszünk a kezeink közé, akiért felelősek vagyunk, s akinek mi jelentjük a kezdetet és a véget.
 
Szívesen olvasnál hasonló, hasznos cikkeket? Nézz vissza gyakran, hetente várunk friss témával!