Íme a teendők listája, ha kiskutya érkezik a házhoz! – II. rész

Az új családtag megérkezése olyan öröm, ami nehezen felülmúlható. Ha már éltél át hasonlót, akkor pontosan ismered az izgatottság-izgalom érzéseit, és a várakozást. Ha pedig most jött el az idő arra, hogy egy négylábú társsal gazdagodj, akkor bizonyára a gyomrodban érzékeled az esemény súlyát. Úgyhogy adunk egy kis feladatot, ami félig-meddig képes elterelni a figyelmedet – így gyorsabban telnek a napok, míg elérkezik a ti időtök. Tehát a kihívás “csak”annyi, hogy a kis kópé betoppanására érdemes felkészülni, és nemcsak érzelmi szinten. A bevásárló lista nem tekinthető rövidnek, főleg ha még járatlan vagy a témában. Szóval próbáljuk helyetted is kimazsolázni azokat a tételeket, amiket nem ildomos kihagynod a hiánytalan ráhangolódás érdekében.

A tökéletes fekhely nyomában

Az előző írásunkat valahol ott hagytuk abba, hogy az ideális ágyikó a béke forrása. Főleg kezdetben ugyanis hihetetlenül nagy megkönnyebbülés, ha az örökké mozgó, folyton rágó, kíváncsiskodó apróság végre elszunnyad. Ebből azért akad néhány etap a nap folyamán, úgyhogy már csak ezért sem mindegy, hogy milyen körülmények közé hajthatja le, ingerektől zsongó kis fejét.

Sokan úgy gondolják, hogy élből felnőtt mérettel indítanak, így ugyanis nem kevés anyagi muníció takarítható meg. Tény és való, hogyha rögtön a kedvenc leendő paramétereit veszed alapul (amik nyilván csak megközelítőek lehetnek, lévén nincs két, teljesen egyforma kiskutya), akkor ezzel pénzt és energiát is megspórolhatsz. De mégsem biztos, hogy ez a legjobb út. Hogy miért?

 

Egyszerűen azért, mert az apróságok többnyire félősek. Még csak most csöppentek bele az életbe, minden újdonság, felfedezésre, megismerésre vár. A túlságosan nagy ágyikó első pillantásra, sőt tizedikre is ijesztőnek, elrettentőnek tűnhet. Mert túl nagy, s úgy érezheti magát a kicsi kópé, hogy szinte elnyeli őt a tér. Ez az egyik ellenjavallat. A másik érv, ami a méretarányos fekhely beszerzése mellett szól sokkal prózaibb. Bár a kuckózás, mint szokás a macskák nagy kedvence, azért a kutyusok is szeretnek bevackolni a helyükre. Mondhatnánk úgy is, hogy jóformán bebújnak a kuckójukba, és így biztonságos, nyugodt körülményeket teremtenek az alváshoz. Hogy honnan ered ez a viselkedés? Valószínűleg teljesen ösztönös reakcióról van szó, ami akkoriban alakult ki és erősödött meg, amikor még a kistestvérek együtt voltak. Egymáshoz bújva töltötték a nap nagy részét, még az evés is közösségi programnak számított, arról nem is beszélve, hogy az alvás melegét a közelség jelentette. Közel anyához, közel a testvérekhez, közel a biztonsághoz. Na és ezt az érzést akarják tovább vinni nagyobb korukban is. Ha bebújhatnak vagy mini méretűre összegömbölyödhetnek az ágyikójukban, miközben az több oldalról is öleli őket, akkor ismét úgy érezhetik magukat, mint egykor, az alomban.

Ez, azonban nem jelenti azt, hogy a méreteket az alapján kell megállapítanod, hogy mekkora lehet nagyjából a kópé, amikor kifliset vagy zsemléset játszik. Ugyanis a kutyák nagyon is szeretnek kinyújtózva is aludni.

A leírtaktól függetlenül természetesen dönthetsz úgy, hogy élből a felnőtt kori variációval indítasz. Viszont a hozzászoktatás vélhetően így sem-úgy sem kerülhető el. Ha már megérkezett a pici gombóc, akkor az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy mi az, ami igazán lelkesíti, motiválja. Játék? Étel? Simogatás? Bármelyik is legyen nagyszerű eszköz ahhoz, hogy minden idegen, ismeretlen dolog szerethetővé váljon általa. Ha például úgy tapasztalod, hogy kedvenced fél az ágyikójától, nem akar belefeküdni, vagy ha rá is fekszik olyan katonásan terpeszt rajta, hogy rossz nézni, akkor elérkezett a te időd. Ha megvan, hogy mi az, aminek igazán örül, akkor azzal összekötheted az ágyikóval való megbarátkozás pillanatait. Így gyorsan feloldódhat a feszültség, s megszűnhet a félelem.

Peremes, párnás, vázas vagy memóriahabos?

Ha végignézed a fekhelyek típusait, akkor könnyen érezheted azt, hogy egykor sokkalta egyszerűbb dolga volt a gazdiknak, akik szimplán leterítettek egy takarót a földre hőn szeretett négylábújuknak. Tény, hogy a választék hatalmas, de épp ennek köszönhető, hogy bárki rátalálhat arra a modellre, amitől kényelmet és nyugodt órákat remél.

A memóriahabos variáció aktuálisan az egyik legdivatosabb alternatíva. Ám népszerűségét nem a véletlennek köszönheti. Az ízületeket, izmokat és a vázrendszer egészét pazarul támogatja, tehermentesíti, ezzel segíti a pihentető, regeneráló alvást. Ha most az az első reakciód, hogy ez idős korban tényleg nagyszerű, de kiskutyának teljesen felesleges, akkor megállítunk egy percre. Ugyanis bár vitathatatlan tény, hogy öregebb életszakaszban a memóriahabos fekhely használatával konkrét fájdalmak kerülhetőek el, vagy mérsékelhetőek. De már kicsi korban roppantul érdemleges, hogy milyen módon fejlődnek az ízületek, izmok, csontok. S bizony a tápláló regenerálódáshoz a minőségi pihenés hozzátartozik. Amit ez a típus ezer százalékosan garantál. De, az is biztos, hogy eleinte jó számolni a kedvenc rágó hajlamaival, s tán pont ezért elsőre nem ez az a fajta, ami a legjobb ötlet. Kivéve persze, ha szívesen látnád darabokban az ágy belsejét.

Ilyen alapon persze nincs jó választás, mert a kis kópé bármit és mindent szétrághat. De mondjuk a műanyag ágykeret vagy éppen kosár, ami kibélelhető még éppenséggel leselejtezett takaróval vagy párnával is, máris nem elvetendő ötlet.

Mindennek tetejében bár furcsának tűnhet, de a külső is megfontolásra szorul. Hiszen az az ágyikó tökéletes, amelyik teljes egészében illeszkedik a környezetéhez. Azaz a lakásodhoz. Még jó, hogy a palettában számtalan árnyalatú, mintázatú típus elérhető, tehát garantáltan ráakadhatsz arra a variációra, ami minden tekintetben megfelelő.

Egyes verziók rendelkeznek vízlepergetős huzattal, ami lehúzható, könnyedén kimosható. Ennek az előnyeit nyilván nem kell kifejtenünk. Azok a variánsok, amik nem büszkélkednek ilyesmivel, jó, ha otthon kapnak egy olyan köntöst, ami levehető és pikkpakk a mosógépbe tehető. Erre a célra sokan áldoznak fel egy-egy párnahuzatot, ami a szőr, sár, vagy más baleset nyomait eredményesen képes felfogni. Persze a textil ágyak amúgy akadálytalanul moshatóak, otthoni mosógépben is, de mivel száradniuk is kell, így egy darabig kiesnek a munkából. Tehát jobb elkerülni a szennyeződést, és a foltok tömeges megjelenését, a huzat segítségével, ami ténylegesen gyorsan és egyszerűen cserélhető, rendezhető.

A sikeres helyhez szoktatás kulcsa a következetesség!

Ha megvan a tökéletes fekhely, ha a kiskutya motivációja sem jelenthet problémát, akkor jöhet a szoktatás következő szakasza. A következetes kitartás. Ugyanis a kis kedvencek az esetek jelentékeny hányadában hamar rájönnek arra, hogy van ám az ő ágyikójuknál jobb terep is a pihenésre. Ahol a gazdi illata erősebb. Ez természetesen a francia ágy, kanapé vagy fotel. Ha neked ezzel nincsen bajod, akkor hagyhatod a dolgot, bár azért jó, ha számolsz azzal, hogy nem mindig praktikus, és főleg komfortos együtt aludni. Ellenben, ha pontosan érzed, hogy ez nem az a forgatókönyv, ami örömmel tölt el, akkor a következetesség az egyetlen módszer arra, hogy végül minden úgy alakuljon, ahogyan te szeretnéd.

Hogy meddig próbálkoznak be a kiskutyák? Ez általánosságban jóformán megsaccolhatatlan. Vannak kópék, akik kétszer nekirugaszkodnak, aztán amikor szembesülnek a lesújtó ténnyel: az nem az ő terepük, akkor beletörődnek “sanyarú” sorsukba és többet nem teszik próbára a gazdi kedvességét. De akadnak olyan mindenre elszánt kicsik, akik úgy tűnik nem értenek a szóból és tizenhatodjára is felugranak, felmásznak, felkepesztenek oda, ahova pontosan tudják, hogy nem szabad. Ez bizony az akaratérvényesítés harca, amiben megjelennek a falka szerepei is. A kitartás, a türelem és a konzekvens nevelés hármasa az egyetlen megoldás, még akkor is, ha ez olykor túlságosan akadozónak és eredménytelennek tűnik. Végül megérti majd a kis renitens, hogy mi a dörgés és elfogadja a helyzetét. Aztán amikor hosszabb időre megtapasztalja mennyire jó is a saját kis vacka, akkor még jobban megerősödhet benne a felismerés: döfi az egyéni bejáratú rezidencia.