Nyomott nózik nyomában III. rész – Mopsz fajtabemutató

Egy kutyatestben megannyi kutyalélek – nagyjából ilyen egyedi és különleges fajta a mopsz. Humoros, intelligens, értelmes, kíváncsi és mindenkor csalafintaságokra kész. Az élet vele garantált izgalom, móka és szórakozás.

A mopsz a kutyabirodalom udvari bolondja

Elég csak rápillantani és igazsággá válik a kijelentés. Turcsi orrával, mélyen barázdált fejével és hatalmas fekete szemeivel azonnal mosolyt csal az őt szemlélők arcára. Na, de nem ezért született bohóc. A humora egyszerűen egyedi. Kifogyhatatlan poénforrás. Minden áldott nap képes valami szokatlannal előrukkolni, ami véleménye szerint vicces. S hogy vajon mindez a gazdinak mennyire mulattató? Nagyon is, az esetek többségében legalábbis.

Bár teste zömök, kicsi, lábai kurták, nagyon is szereti a mozgást és még akadályugrásra is rávehető. Nem is akármilyen eredményességgel. Az ügyességi feladatok is közel állnak bohém szívéhez, hiszen szereti megmérettetni magát. S bár első pillantásra valószerűtlennek tűnik, de határozottan jól tűri a fizikai megterhelést, úgyhogy hosszabb túrázások alkalmával sem érdemes otthon felejteni.

 

A nyugodtsága, békeszeretete nagyon is jellegzetes tulajdonsága. Az alvás nem áll távol tőle: nagyokat horkolva, már-már röfögve képes belemerülni az álmok birodalmába. De vigyázat, ez az ideiglenes zen állapot csak ideig-óráig tart, mert aztán bekapcsol a pörgő üzemmód és újra valami huncutság kitalálása veszi át a főszerepet.

Élénk, temperamentumos fajta, aki nem rejti véka alá az érzelmeit. Ha örül, akkor az szó szerint azt jelenti, hogy majd kibújik/kiugrik a bőréből. Fel-alá rohangál, ugrabugrál és ezerrel csóvál. Minden egyes mozdulatával azt üzeni, hogy boldog, és várakozóan tekint a jövőbe.

Emberekkel, állatokkal egyaránt jól kijön, de a szíve nagy részét a gazdija foglalja el. Ha teheti mindenhova elkíséri szeretteit, mert számára csak így kerek a világ.

De, ha esetleg úgy véli, hogy a környezete nem foglalkozik vele kielégítő módon, akkor bekapcsol a makacsság üzemmód. Ilyenkor gyermeki daccal veti bele magát a szerinte ideális játékba, ám ezzel nem dühöt vagy haragot, sokkalta inkább nevetést vált ki gazdájából. Sohasem félénk, vagy visszahúzódó. Bizalommal tekint a világra, s ez olykor veszélybe is sodorhatja, mert hajlamos alábecsülni a kockázatosabb szituációkat. Egyszerűen azért, mert számára elképzelhetetlen, hogy mondjuk egy másik kutya agresszióval közeledjen felé. Sokszor fel sem ismeri az amúgy tipikus jeleket, mert a legjobbat nézi ki a többiekből.

Testfelépítése strammságról árulkodik. Tömzsi, de nem túlsúlyos fajta. Izmos, négyzetes megjelenéséhez kilógó agyarak, tömpe nózi és bájosan aggodalmas tekintet társul. A standard legújabb változtatásai szerint a túlságosan nagy orr-redők nem elfogadottak, sőt egyes országokban büntetik is, mert állatkínzásnak minősül. A túlzottan erőteljes ráncok ugyanis blokkolhatják az orr vagy a szemek funkcionalitását. A szemei nem dülledhetnek ki, ez a kiegészítés is hozzátartozik a legfrissebb szabályokhoz, szabványokhoz.

Az eredete érdekes kettősséget takar. Elvileg Angliából származik, ám a gyökerei egészen Kínáig nyúlnak vissza, hiszen több, mint kétezer esztendővel ezelőtt a Távol Keleten látott napvilágot a fajta. A császár kutyájának is nevezték, mivel a tartása privilégiumnak számított. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a császár négylábú barátai arany életet éltek, a legnagyobb luxusban. Olykor még testőrök is gondoskodtak a maximális védelemről és érinthetetlenségről. Mert mopszot szó szerint csak és kizárólag a császár érinthetett. A köznép tagjai egyetlen esetben juthattak hozzá a fajtához, ha az adott egyed nem felelt meg a tenyésztési előírásoknak. Ám még ekkor is borsos árat kellett fizetni a turcsi orrú különlegességért. A XVI. század környékén Hollandiáig utazott a fajta, s innentől kezdve nem volt megállás, már ami a világhírnevet illeti. Népszerű szalonkutyává nemesült, a nemesi réteg rajongott érte. Néhány évtizednyi elhanyagoltság után a XX. században ténylegesen meghódította a világot.

A mopsz és a horkolás elválaszthatatlanok egymástól?

Sokan bájosnak tartják a fajta jellegzetességeként is emlegetett horkolást, szuszogást. Pedig ez a jelenség nem a természetnek, hanem a félresikerült szépségideálok preferálásának köszönhető. A túlságosan hosszú, lágy szájpadlás és a túlzottan ráncos, tömpe orr kettőse tehető felelőssé azért, hogy egyes egyedek a mai napig légzési nehézségekkel küzdenek. Bár már a standard előírások szigorúan tiltják az aránytalanul túlzásba vitt ráncosságot például, azért a mai napig akadnak negatív kivételek. A jó hír az az, hogy a fent is ecsetelt, hivatalos változtatásoknak hála éveken belül komoly átalakuláson mehet át a fajta, ami magával hozhatja az egészségkárosító jellemvonások teljes kikopását.

Többek között ezért sem mindegy, hogy milyen tenyésztőtől érkezik a kiskutya a házhoz. A megbízható származás borítékolása nem kevés anyagi áldozattal jár ez tény, de a vásárlás hosszútávon sokszorosan megtérülő befektetéssé válik. Hiszen a kutyus egészsége mindenek felett elsőbbséget élvez.

A megfelelő táplálás pont ugyanannyira hozzátartozik az ideális életfeltételek biztosításához, mint az optimális mennyiségű mozgatás és a rendszeres ápolás. Utóbbi főleg a szemek, fülek ellenőrzését, tisztán tartását, a szőr kefélését jelenti. A ráncok gondozása is plusz figyelmet igényel: tisztán és szárazon tartásuk kulcsfontosságú, ellenkező esetben a különböző mikroorganizmusok könnyedén elszaporodhatnak, nem kívánatos bőrfertőzéseket, gyulladásokat generálva.

A mopsz természetére az emberszeretet és a nyugalom jellemző, kellő lelkesedéssel megspékelve persze. Viszont extra mennyiségű mozgásra abszolút nincsen szüksége. Szeret aludni, meg persze téblábolni. A nevelése következetességet feltételez, de váratlan kihívásokat nem tartogat. A sok játék, és együtt töltött idő a lételeme. Ha ezek biztosítottak, akkor a kutyajó élet garantált!

A mopsz hajlamos a hízásra. Ráadásul nem áll távol tőle a lustaság meg a henyélés. Szóval olykor elengedhetetlen némi motiváció. Így a fajtára jellemző élénkség megőrizhető, a letargia, és a rossz kedv elkerülhető. Aktív, következetesen betartott napi renddel minden igénye kielégíthető. Még az is, amiről esetleg úgy gondolja, hogy nem feltétlenül szükséges lásd séta. De ha beleveti magát, akkor aztán hajtja a kíváncsiság és a lendület.

Az inspiráció nyomában felülkerekedik lustaságán játékos, bohém karaktere, úgyhogy megéri biztatni. Aztán jöhet a szieszta, amit egyébként akkor élvez a legjobban, ha a gazdi ölében töltheti. Vagy az ágyon. A kanapén, esetleg a fotelben? A lényeg, hogy szeretteinek közvetlen közelében.

A mopsz igazi öleb?

Nem, ez egyáltalán nem mondható el a fajtáról. Igaz, ami igaz: rajongva szereti a gazdáját és sokat jelent számára a közvetlen fizikai kontaktus. De különlegessége nem merül ki ennyiben. Ahogy bemutatónk elején már szóba hoztuk igazi poéngyáros, valódi mókamester. Folyamatosan azon pörög az agya, hogy milyen bohósággal rukkolhatna elő. S meg kell hagyni a fantáziáján már csak a kreativitása mutat túl. Mert mindig vannak új ötletek a tarsolyában. Ugyan, ha alvásról vagy pihenésről van szó, akkor a meggyőzésre, mint nevelési eszközre nincsen szükség, ám ettől függetlenül a családi, baráti kirándulások teljesítése nem okozhat fejfájást. Sőt, a kutyás sportok iránti érdeklődése is gyorsan felkelthető. Az akadályok átugrása, a különböző, ügyességi feladatok abszolválása nem állnak távol tőle. Főleg azért, mert mindeközben a gazdájával lehet, szoros érintkezésben.

Úgyhogy a mopsz nemcsak azoknak tökéletes választás, akik nyugodtabb életvitel szerint rendezték be a mindennapjaikat. Tény, hogy a fajta nagyszerűen alkalmazkodik a békésebb körülményekhez is. De ha az aktivitás alakítja a gazdi hétköznapjait, akkor a mopsz stramm társnak bizonyulhat, legyen szó futásról, biciklizésről, túrázásról. Na jó, meg persze nem hagyható ki a felsorolásból a gazdival, közös meghittségben töltött relaxálás, alvás sem.