Nagy macik nyomában X. rész – Bullmasztiff a világ egyik legfiatalabb kutyafajtája

bullmasztiff

A bullmasztiff Angliában, származási országában az erdei tolvajok életét jócskán megkeserítette, hiszen nem hagyta őket érvényesülni. Ez persze főleg a múltja része már, mert manapság higgadt családi óriásként ismert. Igaz egyes országokban a mai napig listás fajtának számít, ami egyrészt múltjának, másrészt jelentős méretének köszönhető. Tény és való, hogy a nevelése erővel nem működik, kizárólag következetes határozottsággal és persze szeretettel. Amúgy 60 kilónyi izomtömeget pusztán fizikai erővel jóformán lehetetlen megállítani.

Most akkor kell félni a bullmasztifftól?

Ha nincs rá ok, akkor nem. Félretéve a titokzatosságot: tény, hogy a megjelenése tiszteletet parancsol. Az is elvitathatatlan tőle, hogy óriási erővel rendelkezik. A tekintetében megnyilvánuló figyelem, a testalkatára jellemző zömök strammság egyaránt arról árulkodnak, hogy az esetében provokálásnak helye nincsen. Az őrző-védő múltját le sem tagadhatná. Egyszerűen a zsigereiből is árad az a megfoghatatlan erő, ami egyetlen szempillantás alatt nyilvánvalóvá válik.

De. Még mielőtt teljesen elmenne ettől a fajtától a kedved, fontos kiemelni, hogy az ingerküszöbe roppantul magas. Jó azt nem mondjuk, hogy érdemes a bajszát ráncigálni, de tényleg nehezen idegesíthető fel. S a türelme nemcsak az emberekre, hanem az egyéb élőlényekre is vonatkozik. Természetesen, ahogy azt már a nagy macik sorozat számtalan fajtabemutatójában kifejtettük a nevelés milyensége kulcsfontosságú.

A következetesség, a határozottság, a jó szocializáció elengedhetetlen a sikerhez. Ha ezek együttesen adottak, akkor a bullmasztiff kutya higgadt, megbízható, nyugodt és alkalmazkodó négylábúvá varázsolható. A gyermekeket szereti, viselkedésében az engedékeny türelemé, és a szeretettel telt gyengédségé a főszerep.

Az erős, kikezdhetetlen idegrendszerhez társuló nyugalom megfontoltá teszi. Az ingerült ugatás nem az ő megnyilvánulási formája. Higgadtságát séta közben is megőrzi, s ez bizony konkrétan látványossá teszi békés vonulását.

A szabadban aztán előtörhetnek belőle az ösztönök, jó értelemben. Ekkor az élénkség, vidámság, játékosság veszik át az irányítást, s mókázása láttán szinte óriástestben élő gyermeknek tűnik. Amikor pedig újra eljön a hazaérkezés ideje, akkor a nyugalom, béke szigetévé válik, és csendben elpihen. Konkrétan, ha egyedül marad szívesen választja az alvást, mint unaloműző tevékenységet.

Kiegyensúlyozottsága mellett azért nem érdemes megfeledkezni arról, hogy nem áll távol tőle a csökönyösség, az akaratosság és az önfejűség. Ha úgy gondolja akkor nemes egyszerűséggel felülbírálja a gazdi szavát, s nem teljesíti a parancsát. Ezek a jellemvonások különösen akkor hangsúlyosak, amikor olyan utasítást kap, ami véleménye szerint értelmetlen. A higgadtság ekkor keményfejűségbe vált át. Tény, hogy ez a nehezen alárendelődő természet az ősei vérének is köszönhető. Intelligenciája annyira kimagasló, hogy pillanatok alatt képes felmérni az egyes élethelyzeteket és döntéshozatalban is villámgyors. Így aztán inkább egyenrangú félnek tekinthető, mint alárendelt falkatagnak. Ettől függetlenül a családjához maximálisan hűséges, lojális, a létrejövő szeretetkötelék pedig elszakíthatatlan. A családtagokkal még akkor is jóindulatú és ragaszkodó, ha esetleg illogikus parancsok is szárnyra kapnak tőlük.

Az idegenek egészen más lapra tartoznak. Szkeptikus távolságtartással figyeli az eseményeket és sebesen felméri a betoppanó emberek szándékát. Ha úgy ítéli, hogy a vendéggel minden rendben, akkor örömmel fogadja, de ha másképpen határozz, nos akkor a betolakodónak érdemes felkötnie az alsóneműjét. Mert a bullmasztiff nem az a lekenyerezhető és főleg megvezethető fajta.

Védelmi ösztöne a vérében van, attól a pillanattól kezdve, hogy meglátja a napvilágot. Felesleges az őrzésre-védésre nevelni, mert ez számára olyan evidens és természetes, mint a levegővétel. Éberségét talán csak kiváló szaglása és csalhatatlan szimata körözi le. Kurázsi, bátorság és nem mindennapi ítélőképesség jellemzik.

Sokan ezen karakterjegyei miatt harci ebnek titulálják. Egyes német tartományokban konkrétan veszélyesnek bélyegzik. Ám ezen előítéletek legfeljebb azoknak a gazdiknak köszönhetőek, akik tapasztalat nélkül vágtak bele a nevelésbe. Kétségtelenül olyan fajtáról van szó, aki tapasztalt irányítást igényel. Így ugyanis higgadtsága, barátságos lénye előtérbe hozható, s a védelmi ösztönök abszolút kezelhető, ideális szinten tarthatóak.

A tömzsi nem túlsúlyosat jelent

A nem egyszer 60 kilós kutya tömzsi testalkattal rendelkezik, de a mozgása ennek ellenére nem nehézkes vagy darabos. Sőt, ez a fajta strammság nem összekeverendő a túlsúllyal. Izmos, impozáns megjelenése kicsattanó erőről árulkodik.

Kis érdekesség, hogy a bullmasztiff homloka nyugalmi állapotban egyáltalán nem ráncos. Viszont abban a percben, hogy valami felkelti a kíváncsiságát azonnal megjelennek a jellegzetes redők.

A bullmasztiff fiatal fajta

Ahogy azt a címben is jeleztük a története nem nyúlik vissza évezredekre. Konkrétan hiteles biztonsággal a XIX. századtól kezdve követhető le az eredete, a históriájának az alakulása.

A tenyésztése célzottan és tudatosan ment végbe. Angliai vadőrök angol masztiff és angol bulldog keresztezéséből hívták életre. A cél, ami amúgy be is teljesült, olyan fajta létrehozása volt, ami a vadakat és persze a vadőröket is megóvja a vadorzóktól.

Ma már furcsának tűnhet ez a célkitűzés, ám akkoriban komoly történelmi háttér adott nyomatékot mindennek. A vadlopás akkoriban tiltott tevékenységnek minősült, amiért halálbüntetés járt. De akkora volt a szociális szegénység, hogy sokan csak a vadorzásban látták a kiutat, s mivel féltek a halálos ítélettől, így nem egyszer a vadőrök legyilkolásától sem rettentek vissza. Ez a szorult helyzet gyors, sürgető megoldást kívánt. Eleinte az ír farkast vetették be, nagy reményekkel, ám a nem mindennapi vadászösztön a fajtát sokszor gyilkolásig hajtotta. Most felmerülhet benned a kérdés, hogy ez miért volt baj, túl azon az elborzasztó tényen persze, hogy emberéletekbe került a hajsza? A probléma gyökere ott keresendő, hogyha a vadorzó nem végezhető ki nyilvánosan, akkor a többiek elrettentése sem valósítható meg. Így aztán egyértelművé vált, hogy olyan kutyára van szükség, aki csendben, mégis megingathatatlan magabiztossággal végzi a feladatát. Így született meg a bullmasztiff, aki minden reménynek eleget téve óriási sikerrel látta el nem mindennapi megbízatását.

Ahogy telt-múlt az idő úgy alakultak át a társadalmi viszonyok, s úgy váltott “hivatást” a bullmasztiff, aki rendőrségi kutyaként folytatta tovább az útját. Amerikában például hatalmas sikereket ért el.

Végül hűsége és szeretettel teli lénye nem akármilyen családi kutyává tette, ahogy az napjainkban is megtapasztalható.

Világhírnevét kétségtelenül higgadtságának, magas ingerküszöbének és öntudatos intelligenciájának köszönheti, mely tulajdonságok utánozhatatlan rendőrkutyává nemesítették. Nyomkereső, vakvezető és mentő feladatok is eredményesen rábízhatóak.

A megbízhatóságára és nyugalmára koncentráló tenyésztőknek hála családi kutyaként is megbecsülten szolgál. Mivel a fajta végig jó kezekben volt, már ami a tenyésztőket illeti, így kifejezetten egészségesnek mondható. A fajtaspecifikus betegségek hátterében általában a nagy méret húzódik meg. A diszpláziára való hajlam vagy a gyomor- és bélcsavarodás veszélye szinte az összes nagy maci életében kockázatot jelent.

A bullmasztiff harmóniát csempész a mindennapokba

A bundája ápolása egyszerű, hiszen szőrzete rövid, szorosan a testéhez simul, ezért alkalmanként bőven elegendő kifésülni. Viszont a nevelése következetességet feltételez. Tapasztalt kutyások számára nem jelenthet kihívást. Szeretettel ugyanakkor kellő határozottsággal önfejűsége abszolút kezelhető mederben tartható. S így pozitív tulajdonságai is előtérbe kerülhetnek, melyek közbenjárásával nem akármilyen összhangot teremthet közvetlen környezetében.