Íme a teendők listája, ha kiskutya érkezik a házhoz! – III. rész

kutya táplálkozás

Az új családtag megérkezése olyan öröm, ami nehezen felülmúlható. Ha már éltél át hasonlót, akkor pontosan ismered az izgatottság-izgalom érzéseit, és a várakozást. Ha pedig most jött el az idő arra, hogy egy négylábú társsal gazdagodj, akkor bizonyára a gyomrodban érzékeled az esemény súlyát. Úgyhogy adunk egy kis feladatot, ami félig-meddig képes elterelni a figyelmedet – így gyorsabban telnek a napok, míg elérkezik a ti időtök. Tehát a kihívás “csak”annyi, hogy a kis kópé betoppanására érdemes felkészülni, és nemcsak érzelmi szinten. A bevásárló lista nem tekinthető rövidnek, főleg ha még járatlan vagy a témában. Szóval próbáljuk helyetted is kimazsolázni azokat a tételeket, amiket nem ildomos kihagynod a hiánytalan ráhangolódás érdekében.

Ilyen tál, olyan tál, ugye nem unod még?

Az előző részben próbáltunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy a tökéletes fekhely megtalálása horrorisztikus kihívásból örömteli kalanddá változzon, aminek a végén a megérdemelt sikerélmény vár.

A következő lépcsőfok az etető, itató beszerzése. Nyugodtan kérdezheted, hogy ebben mi az extra? Egyáltalán miért is érdemel szót? Tál és kész: egy ilyen, egy olyan, mehetünk tovább.

Na igen, de mekkora? Gumírozott vagy sima? Fém vagy műanyag? Öblös vagy lapos? Vödörszerű vagy….? Akadnak itt dilemmák bőven, amik megfontolást érdemelnek. Azért nem jó ötlet elmenni mellettük, s adott esetben elkapkodni a vásárlást, mert könnyen pórul járhatsz. Ami egyet jelent az újbóli beruházással, költekezéssel, egyszóval macerával. Viszont egy kis tudatos előre tervezéssel a felesleges köröket és zsákutcákat egy az egyben kikerülheted.

Hol zajlik majd az etetés, itatás?

Furcsának tűnhet a kérdés, de mindjárt rávilágítunk arra miért is annyira fontos a pontos helyszín.

Ha az udvarban kívánod elemózsiához és friss innivalóhoz juttatni kedvencedet, akkor megtérülő stratégia masszív, ellenálló tálakban gondolkodni. Hogy miért? Azért, mert a kis kópé nagyon hamar felismeri a helyzetben rejtőző egyéb előnyöket – túl a finom falatokon. Például ha kiürül a tál, akkor az utána alkalmas az ide-oda dobálásra, hurcolásra, esetleg zajkeltésre. Ha odébb állsz, míg hőn szeretett kutyusod falja az ételt, akkor majdnem biztos, hogy a szeánsz végét nem egy jóízű büfi, hanem a tál csörömpölése jelzi. Ha még nem hallottad milyen az, amikor a fém a betonon koppan újra, újra és újra, akkor elmondjuk neked: óriási élmény. Egyszer. Aztán utána a hajad is égnek áll tőle, úgyhogy nem nevezhető környezetbarát hatásnak. Akkor is nagyjából ez a végkifejlet, ha műanyagról és füvesített terepről beszélünk.

fotócredit: pixabay free licence

A kutyusnak mindezeken túl már ideje korán meg kell tanulnia, hogy nem minden játék, ami annak látszik. Pláne nem minden játékszer, még akkor sem, ha a játékosság tárháza kis korban kifogyhatatlan. Azáltal, hogy elsajátítja az egyes tárgyak jelentőségét, és szerepét fegyelmet gyakorol, ami azért általában eleinte nem túlságosan egyszerű feladat. De a következetesség és a kitartás csodákra képes!

Az itatótál még nagyobb veszélyben van, mert evidens, hogy egész nap jól látható helyen tartod. Csak így borítékolhatod kedvenced számára a szomjoltást órától és napszaktól függetlenül. Igen ám, de ha a tál magára van hagyva, akkor bizony szabad a gazda. Az nem számít, hogy tele van vízzel: elég egy határozott mancs villanás és máris kezdődhet a vizes-sáros-zörgős móka. Legalábbis a kicsik többnyire így gondolkodnak. Ennek a kockázata amúgy még lakáson belül is fennáll, annyi különbséggel, hogy a sárgenerálás nyilván kizárható, ellenben a berendezési tárgyak esetleges eláztatása annál inkább esélyes lehetőség.

De hogy lehet mindezt megelőzni? Egy kis előre gondolkodással határozottan jelentős sikereket érhetsz el.

A méret a lényeg?

Bizony ebben az esetben az etető és itató tálak mérete kulcsfontosságú.

Ugyan be lehet dobni kicsike variációkat, amik épp illenek az aprócska gombolyaghoz, de ezeknek több hátránya is van. Egyrészt hamar túlságosan szűkössé válnak. Másrészt pedig pikkpakk feldönthetőek, még különösebb erőlködésre sincsen hozzá szükség.

Szóval azzal csak jól járhatsz, ha nagyobb ibrikekre szavazol. Azzal a kiegészítéssel persze, hogy a bébi fürdőkád nagyság azért túlzás! Ha a kicsi elretten a táljaitól, mert nem éri őket fel, nem tudja beletenni a száját mondjuk az itatóba, vagy képtelen kinyalni az etetőjét, akkor a bizalmatlanság s vele együtt a kedvtelenség garantálható. E kettő pedig szinte biztos, hogy nyűgösséghez és a tálak teljes kizárásához vezet.

A kisebb variációk ideális útitársak?

Sokan úgy sakkoznak, hogy a kisebb tálak pont optimális utazó társak. Hiszen könnyen mobilizálhatóak, s kicsi helyen is elférnek. Ez mind igaz, ellenben a túlzottan aprócska méret ellehetetlenítheti a szabad evést-ivást. Hogy mi ilyenkor a megoldás? El kell pakolni a nagyméretű tálakat, külön bőröndben cipelve őket? Nyilván nem.

Több gyártó is rendelkezik úti szettel, melyben olyan etetők, itatók kapnak helyet, amik összecsukhatók, a szállításuk pofonegyszerű, a tisztává, szárazzá varázslásuk nem ütközhet akadályokba és mindennek tetejében praktikusak is. Meleg nyári napokon még egy egyszerű, rövidke séta idejére sem jó ötlet nélkülözni a hűsítő palack víz és itató kombinációját. Úgyhogy még világgá sem kell mennetek ahhoz, hogy a készlet tagjai jó szolgálatot tegyenek.

Fém vagy műanyag?

A tálak nemcsak dobálásra tökéletesek – legalábbis kutyaszemmel. Bizony rágcsálni is nagyszerű szórakozás őket. Na és ezért nem mellékes, hogy milyen alapanyagból készültek a kiszemelt modellek. A fém logikusan minden foghatásnak ellenáll, tehát kezdetben érdemes erre alapozni, aztán később, amikor a rágcsáló korszaknak vége jöhet a műanyag, ami egyébként szintén strammságot borítékol. Ha viszont folyton a kicsi közelében vagy, és az etetőjét azonnal elveszed tőle, amint befejezte az evést, úgy nem feltétlenül kell kezdetben sem fémre voksolnod. Ez már teljesen egyénfüggő döntés. Az biztos, hogy mindkettő verzió könnyen tisztítható, karbantartható, bár olykor a vízkő eltávolítása nem spórolható meg, főleg keményvizes területeken.

Gumírozott vagy sima?

A gumis talp nem valamiféle hóbort vagy divat. Kitűnő találmány, aminek hála a tál rögzítése egyszerű. Amikor még picurka a kutyus könnyen képes odébb tolni a tálacskát, főleg a szomjúság, éhség hevében. Ám így, a gumírozott kivitelnek köszönhetően a stabilitás és fixálás nem jelenthet kihívást. Ez amúgy gördülékenyebbé varázsolhatja az evés-ivás pillanatait, mert azért azt nem nehéz belátni, hogy a folyton elmászó tál jelensége több, mint dühítő.

És mi a helyzet az exkluzív alternatívákkal?

Az állványos megoldás például szokatlannak, s éppen ezért rendhagyónak számít. Olyan kutyus mellé kitűnő választás, aki nem érez ingerenciát a táljai megrágcsálására, felborítására. Hiszen ebben az esetben az a lényeg, hogy mind az etető, mind az itató egész nap szem előtt van. Rossz evő, válogatós kicsiknél ez azért előnyös kivitel, mert így napközben nagyobb eséllyel csúszik le egy-egy kóbor falat.

Viszont ez a verzió tényleg csak akkor ideális, ha a rágás-játszás-dobálás veszélye nem áll fenn. Az egyéb, extrább kialakítások esetén is az egyéni mérlegelés az, ami célravezető.

Nagy általánosságban, ha még járatlan vagy ezen a téren, akkor bőven elég az alapnak tekinthető tálakat beszerezned, felesleges túlbonyolítani a kérdést. A lényeg a mindenkori maximális funkcionalitás biztosítása. És persze az egyéni kényelem borítékolása. Ha ezek adottak, akkor a választásod pont tökéletes. Aztán ha idővel változnak a szokások, komolyodik a növendék eb, akkor könnyedén leválthatod a megszokott apparátust, s kipróbálhatsz vadonatúj megoldásokat. Ami a legfontosabb, hogy kutyád etetése és itatása ne ütközzön akadályokba. S ha minden kötél szakad, akkor egy kisebb vödör is megteszi kezdetben, de azért van annak egy hangulata, ha kedvenced saját “étkészlettel” rendelkezik. Ami csak az övé, aminek a hangját, színét, szagát, állagát jól ismeri, és aminek a látványa azonnali nyálelválasztást generál.