Kis háziállatok, nagy mozgásigény?

Kis háziállatok

A helyzet az, hogy amikor a figyelem célkeresztjébe kerülnek a kis háziállatok például kistestű kutyák, akkor a legtöbben úgy vélik, ezek azok a fajták, melyek tökéletesek panelbe, szegényes mozgáskörülmények közé.

Mivel kis termetűek, ezért nyilvánvalóan nem akarnak éjjel-nappal nyüzsögni, hamarabb is elfáradnak, mint egy méretesebb négylábú, egyszóval pazar választás a rohanó mindennapokra.


Nos, ez az elképzelés egy másodpercig sem állja meg a helyét a valóságban. Sőt. Ha valaki látott már egy yorkit belendülni a játékba vagy egy foxit belelkesedni, akkor soha többé nem gondolja azt, hogy a picurka kutyusok minimális mozgatást várnak el.

Sokszor a kis méretű energiabombák sokkal több szuflával büszkélkednek, mint nagytestű társaik. Ha egy lapon kellene emlegetnünk egy terriert és egy bernáthegyit, akkor előbbi nyerne, már ami az ide-oda pattogást, lótást-futást illeti.

 


A felelős állattartáshoz szorosan hozzátartozik annak a ténynek az elfogadása, hogy mérettől függetlenül minden háziállat komoly törődést igényel és igen, ebben a sétálás, játszás is benne van.


A cicákról is terjednek utópisztikus elgondolások a köztudatban. Ilyen légből kapott feltételezés, hogy a macskák egész nap vígan elvannak magukban, kaján kívül mást nem is akarnak, meg különben is, mivel nagyon maguknak valóak, ezért nem igénylik az emberi társaságot.

Ez a logikai következtetés az első tézistől kezdve hibás.

Egyrészt általánosítani soha nem megtérülő ötlet. A macskák világában is vannak ilyen meg olyan személyiségű egyedek.

Nem is konkrétan fajtához kötve érdemes az egyediséggel összefüggő jegyeikről beszélni, hanem ténylegesen, egyedenként. Szóval léteznek nagyon barátságos, társaságra vágyó cicák és kevésbé szociális nyávogik. Nagyrészt a neveléssel alakítható az alap természetük, de befogadott állatok esetén ez azért lényegesen nehezebb dió.


Másrészt eleve arra apellálni, hogy a kis háziállat úgysem igényli a figyelmet kissé érdekes mentalitás, mert jogosan adódhat fel a kérdés, akkor minek egyáltalán kis kedvenc otthonra?

A fotók a falon sokkal jobban megteszik ilyen esetben, nem kell rájuk költeni és szőrössé sem válik a kanapé.

Félretéve az iróniát igaz, ami igaz függetlenül fajtól és egyedtől minden egyes kis háziállat megérdemli a szeretetet, az odafordulást. Ez játékban, sétáltatásban, simogatásban, közös programokban és persze igen, etetésben, itatásban, szépítgetésben, tisztálkodásban nyilvánul meg.


A szeretet mértékegysége nem méretben mérendő, talán ez a legfontosabb konklúzió.
 
Szívesen olvasnál hasonló, hasznos cikkeket? Nézz vissza gyakran, hetente várunk friss témával!