Nyúltartás kalauz – I rész: A szelídítés

A nyúltartásról sokaknak olyan falusi képek ugranak be, ahol a nyuszik egymás hegyén-hátán hol a tepsibe rakásra, hol a párzásra várnak. Mi abszolút nem erről a típusú nyulazásról szeretnénk írni, hiszen a haszonállat tartás teljesen más kategóriába esik. A nyulak kedves megjelenése, bájos kisugárzása hamar elérte a szeretetre éhes emberi szíveket. Így aztán mind több gyermek és felnőtt kapott rá a nyuszi hopp-ra. A gond ott kezdődik, hogy a legtöbben valójában semmit sem tudnak ezekről a bolyhos állatokról.

Úgy vélik, hogy nekiugrásból szelídek és aranyosak. Nem igényelnek különösebben semmiféle törődést. Egyszerűen csak a puszta létezésük hinti tele örömmel a környezetüket. Na azért ez így, ebben a formában több, mint idillikus elképzelés. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy a valóságtól olyannyira elrugaszkodott ábrázolás, aminek legfeljebb a mesekönyvekben van létjogosultsága. Pontosan azért, hogy tiszta vizet öntsünk a nyulak itatójába, most körbejárjuk kicsit a tapsifülesek tartásával kapcsolatos leglényegesebb témákat.

Az apró nyuszi azonnal simogatásra kész?

Az egyik legkárosabb tévhit, ami a nyuszikkal összefüggésben szinte beleivódott a köztudatba, hogy az első perctől fogva kezesek, és várják, sőt vágyják a simogatást. Ez egyáltalán nincs így. Hogy is lehetne, amikor egy pici élet vadonatúj, soha nem látott környezetbe kerül, vadidegen emberek közé? Persze, hogy a félelem az első, ösztönös reakció.

 

A jó hír az az, hogy a szelídítés nem megoldhatatlan. De idő és energiaigényes feladat, aminek a kivitelezéséhez jelentős mennyiségű türelem is szükséges. Ha ezek közül valamelyiknek úgy érzed, hogy híján vagy, akkor jobb, ha tovaugrasz a nyúlbefogadás elképzelésén.

Az ideális nyúllak mérete nagyjából 100×50 cm, ami valóban nem kevés. Ha ekkora hely nem áll a rendelkezésedre, akkor a 75 centis variáció is megfelelő, de ennél kevesebbel nem jó ötlet számolnod. A ketrecet vastagon megszórhatod pormentes forgáccsal, de sokan használnak macskaalmot erre a célra. A szalma pedig kiváló bélelőanyag, ami a felső réteget képezheti. Házikóval is készülhetsz, viszont ha nyuszid folyton elbújik, pláne eleinte, akkor ideiglenesen jó, ha megfosztod a kuckójától. Aztán ha már megszokta a környezetét, és megbarátkozott mindennel, mindenkivel, utána már úgysem fog félelemből elbújni, hanem kizárólag pihenési célból.

Amikor megérkezik az új jövevény, akkor jó taktika hagyni, hogy felfedezhesse a ketrecét, mindenféle beavatkozás, közbeszólás nélkül. Néhány óra elteltével aztán odamehetsz a közelbe, beszélhetsz hozzá. Bármekkora is a csábítás ekkor még nem kifizetődő ötlet sem kivenni, sem kézbe venni. Előbbinek az a veszélye, hogy nagyjából becserkészhetetlenné válik, és ha nyargalászva, üldözve tudod csak visszatenni a lakába, azzal bizony nagyon ráijeszthetsz. Utóbbinál pedig szintén bekapcsolhatnak a védekezési mechanizmusok, mert túl gyorsan történik minden és túlságosan sok az idegen inger.

Na jó, de akkor úgy mégis hogyan szelídíthető meg a nyuszid?

Egyszerűbben, mint gondolnád. Viszont ahogy azt már a bevezetőben is említettük a türelem gyakorlása kulcsfontosságú.

A nyulak alaptermészetük szerint kíváncsiak, érdeklődőek. Így amint megismerik, felderítik a közegüket maguktól nyitnak az újdonságok felé.

Vagyis idővel, ahogy azt érzékeled, hogy kedvenced egyre otthonosabban mozog a ketrecében berakhatod a kezedet. A nyuszi vélhetően előbb csak megközelíti az ujjaidat, lehet, hogy meg is szaglássza. Ekkor még ne nyúlj felé, mert ezzel teljesen frászba hozhatod. Az első mozdulat az érintés: megsimíthatod a fejét, a fülét. Aztán mindig egy picit tovább mehetsz, figyelve a viselkedését és a reakcióit. A kézből etetéssel sokat gyorsíthatsz a folyamaton. Végül már nyugodtan kézbe veheted, és simogathatod kedvencedet.

Ennyi a szelídítés dióhéjban. Azt, viszont előre lehetetlen megmondani, hogy mindez mennyi időt vesz igénybe. Hiszen helyzet és egyedfüggő, hogy milyen tempóban alakul ki a bizalmi légkör.

A nyulak szagról és hangról ismerik fel a gazdájukat. Tehát jó, ha sokat beszélsz kedvencedhez, és az is megtérülő taktika, ha engeded magadat megszaglászni, így ugyanis a nyuszid elraktározza a beazonosításodra szolgáló legfontosabb információkat.

Mikor jön el a kieresztés ideje?

Konkrét dátum helyett a nyuszid magatartása az, ami egyértelműen mutatja, ha ütött az óra. A szobában elengedés jó móka, de csak akkor, ha már kialakult közöttetek egy stabil bizalmi kapocs.

Ekkor kézbe fogva kedvencedet leteheted a földre, aki vélhetően vad vágtába, de legalábbis lelkes felfedezésbe kezd. Te helyezkedj kényelembe, mondjuk a szoba közepén, vagy ahonnan szemmel tarthatod garázda nyuszidat, és ő is figyelhet téged. Hamar megtapasztalja majd, hogy nincs mitől félnie, és hogy hozzád bármikor odamehet.

Ha ezen is túl vagytok, akkor ezek után jóformán biztos, hogy kedvenced önmagától követeli majd az érintéses törődést, azaz a simogatást, kézbe vételt, a foglalkozást.

Hogyan érdemes kézben tartanod a nyuszidat?

Bizony ez sem mindegy. A nyulak, ha úgy érzik, hogy instabillá válik körülöttük a terep, akkor szinte azonnal pánikba esnek. Kapálózni kezdenek, amitől még jobban felhergelik magukat, és készen is van a nyúlkatasztrófa.

Szerencsére ezt a helyzetet egy az egyben kikerülheted, ha szakszerűen veszed kezedbe az irányítást.

A nyuszidat két kézzel ildomos tartanod: az egyikkel szorosan körbeölelve, körbefogva, de nem szorongatva, a másikkal stabil talajként szolgálva a talpa alatt. Így konkrétan minden irányból azt érezheti, hogy biztonságban van, és nem érheti semmilyen váratlan negatívum.

A nyulak felemelésére két szakszerű módszer is létezik. És nem, nem a fülüknél fogva kiemelés a profi megoldás. Ez is egy olyan roppantul káros tévhit, aminek a levét nyuszik ezrei itták meg ezidáig és vélhetően isszák jelenleg is.

Szóval vagy két kézzel a hasa alá nyúlsz és úgy emeled fel, vagy egy kézzel megragadod a nyakszőrzeténél, míg a másikkal megtámasztod a hátsóját.

Ezek után jöhetnek a nyúllakótársak?

Azért nem egészen. A nyulak összeszoktatásának vannak olyan feltételei, amiket ha nem veszel figyelembe, és nem biztosítasz, akkor bizony kellemetlen meglepetések érhetnek.

Mint már említettük a nyuszik egyik analizálási módszere a szagokra alapul. Tehát ha ismeretlen szagot éreznek, akkor azzal szemben gyanakvóvá válhatnak, de akár támadással is reagálhatnak.

Ha új jövevény érkezik a házhoz, akkor semmi esetre se pottyantsd be jelenlegi kedvenced mellé, mert annak csúnya verekedés lehet a vége. A teljesen ismeretlen nyúlszag kedvencedet totálisan kihozhatja a sodrából, és beindíthatja nála a terület és önvédelmi reakciókat.

Ám egy ismeretlen területen nyugodtan összeeresztheted a két nyulat, sőt. Ha alomtestvérekről van szó, akkor szinte garantálható a gyors összhang létrejötte.

A nőstények könnyebben összeszoktathatóak egymással, mint a hímek, ahol azért a dominanciaharc is befigyelhet. Ellenkező nemű nyuszik esetén sincs gond az összebútorozással, de jó, ha tudod, hogy ivarérett példányok esetén hamar nyusziáldásban lehet részed. És nem biztos, hogy ez az, amire jelenleg vágysz.

A legjobb két külön ketrecben kezdeni az összeszoktatást, aztán idővel egybeereszteni a nyuszikat, akik ha már megszokták a többesszámú létet, akkor kezesbárányokká válnak – egymás számára is. De, nem fogunk újdonságot mondani, a türelem itt is nélkülözhetetlen erény.

Most már evidens, hogy miért nem jó gyermekajándék a nyuszi

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a nyúltartás felelősségteljes vállalkozás. Időt, energiát, rengeteg figyelmet, törődést és eleinte vég nélküli türelmet igényel.

Persze megéri a befektetés, mert a végén olyan házi kedvenccel gazdagodhat az életed, akitől mindig számíthatsz kedvességre, szeretetre és akihez mindig örömmel közeledhetsz. Ám ezt ki kell érdemelni, idáig el kell jutni, s a folyamatot a gyermeki türelmetlenség vagy éppen a hiányos tudás nem teszi gördülékenyebbé, sőt. Akár meg is akaszthatja a szelídítést már a legelején.