Nagy “macik” nyomában – II. rész

bernáthegyi

Cikksorozatunkban azokat a nagytestű kutyákat mutatjuk be, akiket joggal nevezhetünk “macinak”. Ráadásul a hasonlat leginkább egy plüss mackóra igaz, mert a gigantikus testméretek hatalmas szívet takarnak. A jámborságukról, kedvességükről, barátságosságukról és végtelen hűségükről híres kutyafajták tényleg ölelgetni való macikra hasonlítanak. Nem véletlen, hogy oly sok családi film központi szereplőivé váltak azok a négylábúak, akiknek a testsúlyuknál csak a szívük tágassága nagyobb.

A bernáthegyi a segítőkészség óriásszobra

A bernáthegyi őse arról híresült el, hogy negyven embert mentett ki a lavina fogságából. A mai bernáthegyi kutya ugyan erre alkalmatlan, mert mozgása kellően nehézkes, és lassú, viszont segítőkészsége az ősei szelleméhez méltó.

Az óriási testtömeg és jelentős méretek hatalmas, jóindulattal, szeretettel és végtelen türelemmel teli szívet takarnak. Nem csoda, hogy az egyik legkedveltebb családi választás, na persze kizárólag azoknak, akik kellő nagyságú teret és helyet képesek biztosítani a kutyafajta szükségletei számára.

Nyugodt, érzékeny kutya, nehéz kibillenteni egyensúlyi állapotából. Béketűrésénél csak érzékenysége nagyobb, így a gyengédségre, szeretetre, kötődésre való igény hozzátartozik az életéhez. Ragaszkodása és feltétlen hűsége miatt nem magányos fajta, határozottan rosszul érzi magát egyedül, távol a szeretteitől.

Védelmi ösztöne nem túlzottan erős, ugyanakkor annyira domináns, hogy a területét kellő higgadtsággal, és kitartással óvja. Ébersége erővel társul, amit egyébként nem szokása fitoktatni, bár impozáns megjelenése ezt feleslegessé is teszi.

Játékos, hízelkedő fajta, de azért a testi erejét nem érdemes alábecsülni, mert olykor úgy viselkedhet, mint az elefánt a porcelánboltban, aki ugyan nem direkt, de tör-zúz. Egy ártatlan pacsi simán felboríthat egy aprócska gyermeket, de egy erőteljes dörgölőzés egy felnőtt embert is simán ledönthet a lábairól.

Szilajságát, értelmét önfejűség árnyalja, pont ezért a következetes nevelés, az intelligenciáját megmozgató feladatok kitalálása, a taníttatása elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és kezelhető kutyává váljon. A szeretet és ragaszkodás kettősénél nincs eredményesebb inspiráció az életében. Pusztán ezeket érezve, megtapasztalva képes fejet hajtani gazdája akarata előtt.

A bernáthegyi esetében az “óriás”, mint jelző kicsit sem túlzás

A bernáthegyi a világ legnehezebb és legnagyobb kutyafajtái közé tartozik. A hímek elérhetik a 80 kg-t, amihez 90 cm-es marmagasság társulhat, de a nőstények sem maradnak le a maguk 80 cm-ével.

Masszív, méretes buksija, stabil, stramm nyaka és hatalmas teste figyelemre méltó összhangot és látványt nyújt. Sokaknak a bernáthegyi első ránézésre ijesztőnek tűnhet, gigantikus méretei miatt, de ez a félelem csak addig állhat fenn, míg a szilaj természet teret nem hódít.

A bernáthegyi eredeti szőrzete dupla, de ma már a hosszú szőrű példányok a keresettebbek. Utóbbi esetben a szőr hossza közepes, és szorosan, teljes egészében a testhez lapul. Minimális hullámosság tapasztalható csupán. Jellegzetes színei a fehér és a vöröses-barna.

A mellkason, nyakon, mancsokon és farokcsúcson tenyésztői szemmel kifejezetten kívánatos a fehér árnyalat megjelenése. A fehér nyaki gallér és a pofit tarkító fekete foltok a tökéletes külső ismertetőjegyei – legalábbis, ami a fajta szabványát illeti.

A bernáthegyi, mint szent óriás?

A kutyafajta ősei a Szent bernáthegyi kutyák voltak, akiket szerzetesek tenyésztettek ki, s akik valóban lavinákból mentették ki az áldozatokat.

Barry a szerzeteseknek is otthont adó menedékház lakója volt, s kétségtelenül a leghíresebb ős. Számtalan legenda kötődik a nevéhez. Például a negyven ember kimentése is az ő érdeme a mondák szerint, de egyszer állítólag egy kisfiút addig nyalogatott, míg fel nem éledt, s ezek után a hátára vette s úgy mentette ki a hóból. Tizenkét esztendeig élt, s ezalatt az idő alatt megannyi csodás tettet hajtott végre, híressé téve a menedékházat, s az időközben kitenyésztett nagyméretű óriásokat.

Az egyáltalán nem bizonyított, hogy a mai bernáthegyi valóban a lavinamentő fajta leszármazottja, hiszen külső tulajdonságok tekintetében sok egyezőséget nem lehet felfedezni. Sem a méreteik, sem a színeik nem hasonlítanak egymáshoz. Egyes teóriák szerint a mozgékony, dupla szőrű Szent bernáthegyi és a jóval lomhább Újfundlandi keresztezéséből születtek a mai bernáthegyik. Akkoriban luxus kutyának számított ez, a hosszú szőrű variáció, aki mára svájci nemzeti jelképpé és valódi, hamisíthatatlan családi négylábúvá vált.

A bernáthegyi az egészségesség mintapéldánya?

Igen, legalábbis napjainkban a tenyésztők óriási hangsúlyt fektetnek az egészségmegőrzésre és az ezzel összefüggő tulajdonságok továbbörökítésére. Az oly sok egyedet érintő diszplázia megjelenését például sikerült visszaszorítani.

Ennek ellenére a becsült életkora így sem haladja meg az oly csekély tíz esztendőt. A leggyakoribb, fajtát érintő betegségek az ízületekkel kapcsolatosak, ami természetesen a nagy súly következménye. Nem ritkák emellett a szembetegségek, nyálkaelváltozások, gyomorcsavarodás illetve rákos problémák. De nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy megbízható tenyésztő esetén a tipikusnak kikiáltott betegségek felbukkanási esélye minimálisra redukálható.

Az emésztés nyugalmat igényel

A táplálás milyensége, mint minden kutyafajta esetében így a bernáthegyinél is kulcsfontosságú. A minél magasabb fehérjetartalmú, ugyanakkor kiegyensúlyozott arányban zsírokat és szénhidrátokat egyesítő eleségek nagyszerű alternatívák. A vitaminok, ásványi anyagok pótlása kihagyhatatlan lépés.

A bernáthegyi nem hízékony fajta, ugyanakkor ha nem mozog eleget és túl sok finomságot kap pluszban, akkor bizony könnyen elszaladhat vele a ló, már ami a súlyát illeti. A felesleges jutalmazásokról érdemes lemondani. Mivel nem kis mennyiséget igényel egy ekkora test, így a gyomorcsavarodás és egyéb emésztési problémák elkerülésének érdekében érdemes két részre osztani az étkezést, és kellő mennyiségű pihenést, nyugalmi időszakot biztosítani utána. Ugyan ténylegesen nem 10-20 dekányi eleségről van szó, amikor a napi penzum kerül előtérbe, viszont túlbecsülni sem jó stratégia a fogyasztást, mert így könnyen elhízás lehet a túlzott jóindulat vége. Amit aztán sokkal bajosabb orvosolni és kontrollálni, mintha a kezdetektől fogva tudatosan zajlana az etetés és a mennyiségek kijelölése.

Mik a bernáthegyis életstílus jellemzői?

A bernáthegyi alapvetően mérsékelt mozgásigényű, ugyanakkor nagy méretei miatt a legkevésbé sem lakásba való. Pláne, hogy a fokozott nyálképzésnek hála az ide-oda folyó, és nem cseppenő nyálfoltok mindennaposak. Tágas kertben kifejezetten jól érzi magát, de mivel társas lény, így igényli a szerettei közelségét. Természetesen a napi séta nem maradhat el, mert az egészséges mennyiségű mozgás teljesen magától értetődő szükséglet. Az esetében a kutyás sportok nem igazán javasolhatóak. A csúszós padló sem az ő terepe, mert könnyen megcsúszhat, s a lépcsők sem a barátai.

Hosszú szőrzete rendszeres keféléssel rendben tartható. A szemek állandó ellenőrzése és tisztán tartása hozzátartozik a bernáthegyis léthez.

A séták alkalmával már kicsi korban lényeges megtanítani a pórázon baktatás mikéntjét. Mert egy ekkora, drabális testet puszta erővel képtelenség irányítani, és bizony a Frakkból jól ismert jelenet még durvább formában simán megtörténhet, ha egy bernáthegyi megzabolázhatatlan.

Az ábrázolásokon gyakran megjelenő, a bernáthegyi nyakában csüngő rumos hordó vélhetően csupán a történetírók fantáziájának szüleménye. Viszont a fajtára jellemző segítőkészség, szeretetéhség, ragaszkodás, hűség, megbízhatóság, értelem és érzékenység egytől-egyig igazak, a valóság birodalmához tartoznak.